Angelina Jolie Hungarian Fan Page
Háttérnaptár


Március

 

 
Aktualitások

 

Tévé

Magazin

  • Hello!
    április 6.
    angol kiadás
    Ára: kb. 1400 Ft
     
  • Marie Claire
    április
    ausztrál kiadás
    Ára: ismeretlen
     

Mozi

  • By the Sea
    Rendező, forgatókönyvíró, producer
    Karakter: Vanessa
    Állapot: utómunkálatok alatt
    USA premier: 2015

 

 
Közösségi média

Csatlakozz a Facebook rajongói közösséghez!

Angelina Jolie Hungarian Fan Page

 

 

 
Chat
Ha hosszabb üzeneted van, küldj nekem levelet! Amennyiben hirdetni szeretnél, használd a vendégkönyvet!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

 

 

Interjúk
Interjúk : "Világok közt kalandozhatok" (2012)

"Világok közt kalandozhatok" (2012)

Fordította: Judit  2012.02.21. 16:52

Berlin – Ahol Angelina Jolie feltűnik, ott minden figyelem ráirányul – függetlenül attól, hogy filmfesztiválról vagy konfliktus sújtotta területről van szó. Népszerűségét felhasználva elkötelezetten segíti a háborúk áldozatait is.


A belépése nem nevezhető sem elbűvölőnek, sem pedig szigorúnak. Angelina Jolie egy papírpoharas kávéval a kezében tűnik fel, amelyet a szemközti kávézóból hoztak neki sietve. A 36 éves színésznő nemcsak legújabb filmjéről mesél, hanem az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) jószolgálati nagyköveteként eltöltött tíz évéről is. Politikai küldetéstudatát a rossz nyelvek gyakran értelmezik a hollywoodi csillogás irányába tanúsított „kilengéseinek” kompenzációjaként. Azonban a vádak, mely szerint sok hírességhez hasonlóan ő is a vörös szőnyegről akarja jobbá tenni a világot, rá nem igazak. A hatgyermekes édesanya és Brad Pitt párja rendszeresen látogatja a világ legkülönbözőbb területein fekvő menekülttáborokat. Amikor erről mesél, azt olyan gyors, véget nem érő mondatokban teszi, hogy az ember akaratlanul is felteszi magának a kérdést, vajon honnan merít motivációt ehhez az egészhez.

Jolie kisasszony, ön szerint jobbá tehetik a filmek a világot?

Fontos kérdéseket tehetnek fel, vitákat kezdeményezhetnek. Ez máris valaminek a kezdete, nem igaz?

Az ön első rendezői munkája, A vér és méz földje azt a kérdést feszegeti, hogyan fordulhatott elő, hogy a nemzetközi közösség csak ennyire megkésve avatkozott közbe a boszniai háborúban. A konfliktus csúcspontjának idején vetítették a mozik Steven Spielberg Schindler listája című filmjét. És míg a világ arról beszélt, hogy milyen tanulságokat kell levonnunk a Holokausztból, addig Közép-Európában újabb népirtás zajlott le…

…és most azt a kérdést szeretné feltenni nekem, hogy mit okoznak ezek a viták. Éppen e téma kapcsán tartottam nemrégiben egy beszédet egy filmproducer-találkozón az Egyesült Államokban. Spielberg úr is helyet foglalt a közönség soraiban. Nagyszerű ember. A Schindler listáját akkoriban nemcsak Európában mutatták be, rövidesen Oscar-díjat is nyert – így az emberek világszerte a történelmi emlékekről és tanulságokról beszéltek, mialatt a boszniai háború minden szörnyűségével együtt épp a tetőponton volt. Az egész világ sírt, mindenkit megrémített az, amit Spielberg bemutatott – a koncentrációs táborok, a zsidók tömeges meggyilkolása. És mindenki újra megkérdezte magától: hogyan eshetett meg ez Európa közepén? Mindannyian megfogadtuk, hogy nem engedjük ismét megtörténni. Mégis megtettük.

Ez felzaklatja önt.

Igen, mert amíg mindannyian ezt a rendkívüli filmet ünnepeltük, amely annyira megindította az embereket – figyelmen kívül hagytuk, hogy ez a szörnyűség újra megtörtént. Spielberg úrral hosszasan beszélgettünk erről, és mindketten mélységesen nyugtalanítónak éreztük a helyzetet.

Mikor jelenik meg ez az ön filmjében egészen pontosan?

A filmben különösen nagy hangsúlyt fektettem a nemzetközi közösség beavatkozásának szükségességére, ami nem jelenti azt, hogy a külső katonai beavatkozást támogatom. De Szíria jó példa erre, az ottani emberek helyzete pillanatnyilag rettenetes. Nagyon felingerelt, hogy Kína és Oroszország a közelmúltban megvétózta az ENSZ egyik határozatát.

És ezzel lehetővé tette a hatalmon lévő szíriai vezetők számára, hogy azok büntetlenül kövessenek el brutális tetteket az ellenzékkel szemben.

Így igaz. Most abban reménykedem, hogy módot találnak arra, hogy más csatornákon keresztül működjenek együtt velük, a szíriai helyzet enyhülése érdekében. Ezt egy ország sem képes önerőből véghezvinni. De láthatja, hogy Szíria csupán egy kézenfekvő példa arra, hogy a kegyetlenségek folyton ismétlik önmagukat. Számos ország továbbra is rendszeresen megsérti az emberi jogokat, amelyről aligha számol be. Egy zimbabwei asszonyt nemrégiben katonák erőszakoltak meg, mert egy olyan negyedbe ment, ahová tilos volt a belépés. Zimbabwéban a nemi erőszakot az emberek nyilvánvalóan a büntetés egy törvényes formájának tekintik. Ez szörnyű. Jelen pillanatban nem tudjuk, mi minden történik még arrafelé. Ugyanez vonatkozik Burmára is, amely még mindig le van zárva.

Mi mindent érhet el tehát egy filmmel?

A tény, hogy most itt ülök önnel, és nemcsak a filmről és a boszniai háborúról, hanem más egyéb konfliktusokról is beszélgetünk, remélhetőleg elindít valamit. Gyakran már a sokkoló hírek sem érintenek meg minket igazán. Pedig kellene. Mindez, amikor éhező gyermekeket, megerőszakolt nőket látunk, nem szabadna, hogy hidegen hagyjon bennünket. Nem szabadna semmibe vennünk.

Múlt héten találkozott Guido Westerwelle külügyminiszterrel Berlinben, aki támogatást ígért önnek az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának projektjeiben. Elmondja a véleményét egy külügyminiszternek az ilyen helyzetekben?

Igyekszem diplomatikus lenni. A külügyminiszterük hangsúlyozta azt a különleges kapcsolatot, amelyet Németország Boszniával – mindenekelőtt a harcok idején ide vándorolt menekültekkel – tart fenn. Boszniában még mindig 113 ezer lakóhelyét elhagyni kényszerült ember él, hétezren közülük embertelen körülmények között. Westerwelle úr kiemelte, hogy segíteni kíván ezeken az embereken.

A szövetségi kormány kétmillió USA dollárt bocsát rendelkezésre a boszniai és kenyai menekültek megsegítésének érdekében.

Igen. A boszniai helyzet sok szempontból törékeny, mivel az emberek több mint tizenöt évvel a háború hivatalos befejezése után még mindig a következményektől szenvednek. Ha az ország darabokra hullik, az kihatással lesz Európára és a világ többi részére egyaránt. Röviden beszélgettem erről Obama elnökkel is, amikor a Fehér Házban fogadott engem.

Az elnök képet kap önök által a világ e részéről, ön pedig felhívja a figyelmet ezekre az elfeledett konfliktusaira.

Megéri. Az olyan régiókban, mint Bosznia, az emberek többet szenvednek a pénzügyi válság hatásai miatt, mint más országokban. Az utóbbi időben nagyon sok hó esett arrafelé. Ha olyan ideiglenes menedékekben húzódhatnak meg, ahol nincs áram és fűtés, az egyáltalán nem humánus. Segítenünk kell nekik, hogy végre lezárhassák a történelmük ezen fejezetét, legalább annyira, hogy a normális emberi élet alapfeltételei biztosítottak legyenek a számukra. Ezáltal újra előre tekinthetnek majd. Nekünk pedig meg kell értenünk, hogy ebben az országban még sok a begyógyítatlan seb.

A filmben több alkalommal követnek el nemi erőszakot szerb katonák bosnyák nők ellen. Mit mondana azoknak a kritikusoknak, akik azzal vádolják a filmet, hogy az túl durva és erőszakos?

A film sok olyan dolgot mutat be, amit nehéz elviselni. Ez szándékos. Megeshet, hogy aki megnézi, rosszul érzi majd magát, és ez jó, mert ez a normális reakció arra, ha ilyen dolgok történnek.

A szereplőket egytől egyig muszlim, szerb és horvát színészek alakítják, olyan etnikai csoportok tagjai, akik a háborúban egymás ellenségei voltak, sokan közülük pedig első kézből tapasztalták meg a borzalmakat. Hogyan igyekezte elkerülni, hogy ezeknek az embereknek újra át kelljen élniük ezt a szenvedést?

A forgatás mindannyiunk számára nagyon fájdalmas folyamat volt. De ezekben az időkben olyanok voltunk, mint egy nagy család. A UNHCR kötelékében tett utazásaim során volt módom alaposan megismerni az országot és az ott lakók szenvedéseit. A felvételek alatt is folyamatosan beszélgettem a színészekkel, arra törekedve, hogy a történetük hiteles maradjon. A színésznő, aki egy meggyilkolt kisbaba édesanyját alakítja, a szarajevói ostrom alatt élt. Foglyul ejtették. A szomszédja fiát megölték, ő pedig elmesélte nekem, hogyan temették el együtt a gyermeket. Azt is elmondta, hogy egy hónapig semmiféle érzelmet nem tudott kimutatni, képtelen volt sírni. Egészen addig, amíg egy éjszaka össze nem tört. Rendkívül megterhelő volt számára leforgatni ezt a jelenetet.

Nem érezte magát kényelmetlenül attól, hogy a színészeit újra szembeállította ezekkel a traumákkal?

De igen, gyakran elviselhetetlen volt az érzés. Mindenkihez odamentem, és igyekeztem a helyzetükbe képzelni magamat, empatikusnak lenni, feltérképezni, hogy meddig mehetünk el. Nagyon nehéz volt mindenkinek. Remélem, hogy ez a végére lelki megtisztulást hozott számukra.

A szerb média erőteljesen kritizálja a filmjét: szerintük ön gonoszként állítja be a szerbeket, és nem veszi figyelembe az ő oldalukon elesett áldozatokat. És ezek még a legenyhébb bírálatok.

Leginkább az zavar, hogy ezeknek az elítélő véleményeknek a döntő többsége anélkül születik, hogy az emberek látták volna a filmet. Mindazonáltal remélem, hogy az emberek Szerbiában képesek lesznek tiszta elmével és nyílt szívvel megnézni a filmet, jóllehet, a szerb politikusok és a média megjegyzéseinek hatására ez nem lesz olyan könnyű.  Csak azt tudom mondani: vannak szerb színészek a filmben, akik a csapat részét képezik. Ez voltaképpen önmagáért beszél. A vád pedig, hogy a szerbeket kizárólag támadó félként ábrázoltam a filmben, nem igaz. Igazságtalan megjegyzés csupán, mivel a főszereplő szerb katona maga is egyike a konfliktus két oldala között őrlődőknek. Az volt a fontos számomra, hogy bemutassam a háború fő áldozatait.

Jolie kisasszony, önt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága nemrégiben kitüntetésben részesítette, mert jószolgálati nagykövetként immáron tíz éve járja a válságrégiókat, és hívja fel a figyelmet ezeknek az embereknek a sorsára. Gyakorlatiasan végezte a munkáját ez idő alatt?

Igen. Az első utazásom alkalmával azonban csak sírtam. Egyszerűen lesújtott az a mérhetetlen szenvedés, reménytelenség és fájdalom, amit tapasztaltam. De ebben az állapotban senkinek sem voltam túl nagy hasznára. Sokkoltak a látottak. Ezt követte egy tettleges fázis, amiről úgy hittem, mindent meg tudunk vele oldani. Kissé naiv voltam. Ma már látom, mit kell tenni, és hogy mindehhez mennyi papírmunka társul.

A UNHCR adatai szerint világszerte 43,7 millió ember van jelenleg menekült státuszban, több mint ezelőtt bármikor, és ez a szám egyre csak növekszik.

Rendkívüli módon nyugtalanít ez a helyzet, hiszen sokan közülük már igen régóta kénytelenek ilyen körülmények között élni. Dacára az információknak, amelyek ezekről az emberekről a rendelkezésünkre állnak, nem veszünk tudomást róluk. Ha a pénz megvan, tudunk néhány dolgot tenni, például előmozdítani az oktatásukat. De támogatás nélkül ezek az emberek továbbra is egy nagyon törékeny, kétségbeesett csoportot alkotnak. Sok gyermek születik és nő fel az ilyen táborokban. Amit a leginkább csodálok ezekben az emberekben, az a hihetetlen erejük. Számtalan menekülttel találkoztam, nagymamákkal, akiknek végig kellett nézniük, ahogyan megölik a gyermekeiket, most pedig maguknak kell felnevelniük az unokáikat. És aztán valahol, egy koszos menekülttáborban ülve elmesélik nekem mindezt. De nem sírnak és nem is panaszkodnak, mert egész egyszerűen nincs rá idejük. Azzal kell törődniük, hogy valamit enni tudjanak, aztán pedig a papírmunkát kell elintézniük.

A világ legélesebb ellentéteinek határán él.

Ennek a nagy része ostobának és felszínesnek tűnik számomra. Amikor Brad elkísér engem az útjaimra, számtalan történetet látunk és hallunk mások szörnyű szenvedéseiről. És tisztában vagyunk azzal a kiváltságunkkal, hogy mindezek után repülőre ülhetünk és hazautazhatunk. Tudjuk, hol van a családunk. Az emberi jogok és a jólét szilárd értéket képvisel számunkra. Kötelességemnek és ösztönzésnek tekintem, hogy segítsek elérhetővé tenni mindezt azok számára is, akiknek nem adatott meg. Mindemellett azt is megtanultam, hogy egyáltalán nem segít ezeken az embereken, ha leülünk eléjük, és elkezdünk sírni.

Tutu érsek azt követően, miután az Igazság és Megbékélés Bizottság vezetőjeként Dél-Afrikában járt, és az apartheid-rezsim áldozataival és elkövetőivel beszélgetett, azt mondta, ezek a beszélgetések a végére teljesen megbetegítették őt. Ön ismeri ezt az érzést?

Igen, egészen jól ismerem azokat a pillanatokat, amikor az ember nem lát kiutat. Engem is újra és újra elfog ez az érzés, még akkor is, ha igyekszem nem tudomást venni róla. Amikor bemutattuk a filmet a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban, láttam néhány képet a nürnbergi perről, Ruandáról, Boszniáról és Dárfúrról. Ha az ember sorban, egymás után megnézi ezeket a fotókat, elakad a lélegzete, mert rádöbben, hogy ez az egész a mai napig újra és újra megismétlődik. Ilyenkor arra gondolok: hányszor mondtuk már, soha többet. Már hány alkalommal jelentettük ki: eztán jobban fogjuk csinálni.

Mire következtet abból, hogy nem tanultunk a történelem hibáiból?

Természetesen vannak változások, számos civil segélyszervezet létesült szerte a világban, amely nagyszerű munkát végez. De tekintettel a népesség növekedésére, az élelmiszerhiányra, amely jelenleg is égető probléma, és a tartós pénzügyi válságra – az embernek el kell ismernie: lehet még ennél is rosszabb. Ez az érzés nagyon gyakran rám tört, amikor a Holokauszt Múzeumban jártam. Végig kísért.

Ez elég pesszimistán hangzik.

Nem, nem vagyok az. Realista vagyok. Másnap reggel, amikor felébredek, azt mondom magamnak: összpontosíts azokra a dolgokra, amelyeket meg tudsz változtatni, és változtasd is meg őket. Légy erős és pozitív.

Mindeközben remekül helytáll a politika világában is. Alig akad olyan államfő, aki elutasítana egy találkozót önnel. Gondolt már esetleg arra – miután immáron tíz éve az ENSZ kötelékében dolgozik –, hogy egyszer ön is a politika világában tevékenykedjen?

Nem hiszem, hogy túl jó volnék benne.

Rendszeresen tart beszédet az Egyesült Államok Kongresszusa és az ENSZ előtt is – ezáltal sikerült bizonyos politikai normákat igen magas színvonalon elsajátítania.

Higgye el nekem, éppen azáltal, hogy nem vagyok politikus, sokkal szabadabban mozoghatok. Elutazhatok az ENSZ-szel egy országba, ahol, ha felveszem a kék baseballsapkámat, államfőkkel, helyi csapatokkal és az utca emberével találkozhatok. Olyan emberekkel beszélhetek, akikkel a külügyminisztérium vagy az ENSZ is szívesen találkozna. Világok közt kalandozhatok – különleges módon. A csendes diplomácia híve vagyok, politikusként azonban egy országot, egyetlen oldalt kellene képviselnem. Egyébként nem ön az első, aki ezt kérdezi tőlem. Valamiért az emberek ilyesmit feltételeznek rólam, ami igazán hízelgő, ugyanakkor bizarr is. Olykor viccelődünk is ezen Braddel. Ha politikus volnék, én lennék az első, aki az összes piszkos szennyesét tisztára mosná a hivatalba lépése előtt.

Úgy érti, bevallaná a drogfogyasztással és az extrém szexuális szokásaival kapcsolatos múltját.

Nem kellene, hogy az emberek ezekhez a dolgokhoz kapcsoljanak engem, hisz ezt már mind ismerik. Ezek a dolgok már nem tettek engem teljessé. De komolyra fordítva a szót: a politika túl nagy terhet jelentene a családom számára, hatalmas változásokra kellene felkészülniük. Ők minden egyes pillanatban csodálatosak. Brad számára pedig olykor már az sem könnyű, ha a gyermekei anyja épp Líbiába repül, ő pedig otthon marad a gyerekekkel.

2011 őszén nem az ENSZ kötelékében, hanem egy privát utazás keretein belül jutott el Líbiába – röviddel Kadhafi elfogása előtt. Mi volt ezzel a célja?

Akkor épp nem volt olyan ENSZ-munkatárs, aki a kitűzött időpontban bevetésre ment volna Misratába. Úgy tartottam megfelelőnek, ha magam szervezem meg az utat. Szolidaritást akartam mutatni az ottani emberek iránt.

A helyzet Misratában akkoriban kaotikus volt, a várost porig rombolták. Nem félt?

Akkoriban, tájékozódásom szerint, veszélyesebb lett volna, ha egy hivatalos küldöttséggel utazom. Így nyíltabban tudtam közeledni az emberek felé, rendkívül szívélyes fogadtatásban részesültem. Szabadon mozoghattam, még egy börtönbe is ellátogathattam, ahol foglyokkal – elsősorban fiatalokkal – beszélgettem. Senki sem akadályozott meg benne. Nem először csináltam ilyet. Elhiheti nekem, hogy tisztában vagyok a kockázatokkal, és sosem látogatnék meg könnyelműen válságrégiókat. Tisztában vagyok azzal, hogy felelősséggel tartozom a családomért.

Várhatott volna a misratai utazásával, amíg a helyzet valamelyest enyhül.

Fontosnak tartottam, hogy a líbiai embereket éppen ebben a helyzetben biztosítsam a támogatásomról.

Ezt sikerült is elérnie. A látogatásáról készült fotók és videofelvételek az egész világot bejárták.

A tapasztalatok által, amelyekre az ENSZ-utazásaim alatt tettem szert, nagyon mély felelősséget érzek a rászoruló gyermekek iránt – és ezek a gyermekek a világ legkülönbözőbb pontjain élnek.

 

________________________________________________________________________________________
A Frankfurter Rundschau oldalon 2012 februárjában megjelent, Martin Scholz által készített interjút németről magyarra fordította: Judit
A fordítás az oldal tulajdonát képezi, ezért részben vagy egészben történő másolása szigorúan tilos!

 

 
2015  Angelina Jolie Hungarian Fan Page  | Társoldalak | Jogi nyilatkozat | Kapcsolat

 


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre