Angelina Jolie koordinátái megváltoztak. A bal karján lévő tetoválás még két sorral bővült, azaz most már négy helyett hat földrajzi koordináta ékeskedik rajta. Minden gyerek után egy, az utolsó kettő, Vivenne és Knox július 12-én születtek Nizzában: N43° 41' 21" E07° 14'28". Három hónappal ikrei világrajötte után a színésznő olyan kipihenten és üdén fest, mintha egy wellness-hétvégén vett volna részt. A bőre sima, a keblei pedig teltek, mivel két újszülöttet táplálnak. Az időeltolódás okozta fáradtság éppen annyira nem látszik rajta, mint a szülés utáni depresszió, amit a pletykalapok állítottak róla. Nemrég érkezett családjával New York-ba, legújabb filmje, a Clint Eastwood által rendezett Changeling (Elcserélt életek) bemutatójára. Kemény dolog egy édesanyának, ha egy olyan asszonyt kell eljátszania, akinek a fiát elrabolják és meggyilkolják. Az emberek gyakran elfelejtik, hogy Jolie egy színésznő, ezért nem szabad szó nélkül hagynunk, hogy az alakítása a Changeling-ben akár Oscar-győzelmet is hozhat számára. A film vörös szőnyeges bemutatójára párja, Brad Pitt is elkíséri, aki jelenleg egy Quentin Tarantino-filmet forgat Berlinben.

Jolie kisasszony, Vivienne és Knox lassan már három hónaposak. Hogy érzi magát?
Átkozottul fáradtan, mert az ikrekkel kétszer olyan nehéz, mint egy újszülöttel. De ugyanakkor kétszeres örömet is okoz. Az európai repülőút után mindannyian szenvedtünk kicsit az időeltolódástól. Viszonylag korán ágyba bújtunk, de a gyerekek fél ötkor már újra éberek voltak és lármáztak. Brad pedig csak annyit mondott: »Aludj tovább, holnap korán kell kelned«, és kihurcolkodott a gyerekekkel a nappaliba. Csodálatos apa, tele odaadással.

Egyáltalán van még nyugalmuk?
Az ikrek időbeosztása szerencsére eléggé állandósult. Háromóránként esznek, utána szoptatom őket. De ez rendben van, mindketten nagyon édesek. Már most teljesen különböző személyiségek: Knox inkább csendes, nagyon izgatott, míg Viv kicsit agresszívabb és hangosabb. Knox éppen úgy néz ki, mint Brad, Viv pedig rám hasonlít. Az ikrekben az a nagyszerű, hogy mindig együtt vannak, olyannyira, hogy az ember akaratlanul is felteszi magának a kérdést, hogy mennyire magányos volt gyerekként, mert nem volt ikertestvére. Ha az ember őket nézi, azon gondolkodik, hogy mennyi mindent megtennének egymásért. Egymásra mosolyognak, szimatolják a másikat, megértik egymást. Ez csodálatos.

És ennek az az ára, hogy többé nem tudják kipihenni magukat?
Olykor segítséget is igénybe veszünk. A gyerekeknek nem tenne jót, ha folyton hullafáradtak lennénk, úgyhogy néha-néha gondoskodunk arról, hogy mi is kipihentek legyünk.

Milyen a helyzet Ön és Brad között? Van elég idejük egymásra? Sokszor már egy gyerekkel is bonyolult házas életet élni.
Valóban. Kettesben lennünk a legnehezebb. Nem ér semmit, ha magunkra zárjuk az ajtót, mert azonnal kopogtatnak rajta. Néha megkísérelünk a nap végén egy kád fürdőt venni kettesben, zavartalanul. De a gyerekek meghallják a csobogást, és azonnal bele akarnak ugrani a vízbe, úgyhogy megint együtt vagyunk. De nem zavar minket, hiszen gyerekek. Ha az embernek három vagy négy van belőlük, akkor már káosz uralkodik, kettővel több pedig már nem jelent semmit.

Az emberek ezt másként hallhatták.
Igen. Valaki mesélte nekem, hogy állítólag depresszióban szenvedek.

Hogyan kerüli el az ilyen híreket?
Évek óta tudom, mi mindent írnak rólam össze a lapok, és hozzászoktam, hogy nem szabad tudomásul vennem ezeket. Amikor újságot olvasom, például a New York Times-t, a Herakl Tribune-t vagy az Economist-t, igen jó esély van arra, hogy nem találkozom egy rólam szóló cikkel sem [nevet]. Néha elgondolkodom azon, mit meséljek a gyerekeimnek, ha majd valamikor ezekbe a történetekbe botlanak az interneten. Noha elmagyarázhatom nekik, hogy a legtöbb csak kitaláció, tudni akarják majd, hogy az emberek miért találnak ki ilyeneket rólam. És erre nem tudok majd válaszolni, ennek nincs elfogadható magyarázata.

Mekkora szervezést igényel, ha Önök nyolcan elutaznak valahová? Valahogyan irányítás alá kell vonni a sok gyereket.
Egész jól összejön. Szerencsére mindketten a karrierünk egy olyan állomásánál tartunk, amikor megkérhetjük a filmstúdiókat, hogy legyenek tekintettel az igényeinkre. De valószínűleg sok ember hiszi azt, hogy hanyagoljuk a gyerekeket a sok ajánlat miatt.

Önök állandóan úton vannak. Hogyan sikerül elérniük, hogy a gyerekek a nomád életmódjuk ellenére otthon érezzék magukat?
Mindig magukkal hozzák a kedvenc tárgyaikat. Minden gyereknek van saját kis bőröndje, amit kénye-kedve szerint pakolhat tele. Egész egyszerűen magunkkal visszük az otthonunkat.

És ez beválik?
Igen, Maddox mindig a kis hadseregét és a katonai repülőit hozza magával. Pax-nál mindig ott vannak a kis majmai, imádja őket. Zizinek ölelős takarója van, ami korábban rózsaszín volt, időközben viszont a kosztól barnává vált. Shilo kis selyem kendőcskét tart magánál, Knox-nak és Viv-nek pedig természetesen még nincs semmije, de ez feltehetően változni fog.

Hogyan választják ki azt a helyet, ahol ideiglenesen letelepednek a gyerekekkel?
Ez általában változó. Egyszer van videójátékuk, másszor úszómedencéjük, néha pedig kertjük. Nem szeretnénk, ha azt hinnék, mindig mindent megkaphatnak. Nem szabad tárgyakhoz ragaszkodniuk, hanem meg kell erőltetniük a fantáziájukat.

És hogyan viselik a gyerekeik a paparazzikat?
Elmagyarázzuk nekik, hogy a szüleik filmeket forgatnak és ezért nagyon sok ember kíváncsi rájuk. De ennek ellenére őrület az egész. Zahara gyűlöli, ideges lesz, ha ráirányítják a kamerát. Shilo néha integet, de őt is gyakran zavarja. Amennyire csak lehet, megpróbáljuk óvni őket ezektől a kellemetlen helyzetektől, például mikor épp egy parkban veszik körül őket a lesifotósok. Azt kívántam, bárcsak lenne egy törvény, ami megtiltja, hogy a gyerekeket már a babakocsiban lencsevégre kapják. Mindenki tudja, hogy ez egy gyerek számára csak káros lehet.

Mennyi időt tartózkodik nyilvános helyeken, például szupermarketben?
Fogalmam sincs, nem sokat. Talán néhány percet.

Nehéz elviselnie, hogy Ön az egyik leghíresebb nő a világon?
Természetesen olykor több szabadságra vágyom – mindenekelőtt, hogy a gyerekeimmel spontánabb módon tehessek meg bizonyos dolgokat. Hogy szívesen gyalogolnék-e velük keresztül-kasul az utcákon? Biztosan. Hogy szívesen járnám-e be velük Manhattan-t, miközben fagyit vennék nekik, mint a többi édesanya? Nyilván. De ez egész egyszerűen lehetetlen. Minden reggel azokkal az emberekkel ébredek, akik számomra a legkedvesebbek a világon, ezért egyáltalán nem érzem magam elszigeteltnek attól, amit fontosnak tartok. Természetesen az is segít, hogy Brad ezt az egészet jól ismeri – talán még intenzívebben élte át, mint én. Gyakran beszélgetünk erről és próbáljuk kihozni belőle a lehető legjobbat. Ennek ellenére nagyon hálás vagyok az életünkért, mindenért, amink van.

Gondolja, hogy az Ön népszerűsége befolyásolta a karrierjét? Előfordult, hogy azért nem kapott meg egy filmszerepet, mert ennyire híres?
Erről a producereket kellene megkérdeznie. A Changeling esetében fontos volt számomra, hogy részt vehessek benne. Ezért igyekeztem megmagyarázni, hogy velem egy színésznőt kapnak, nem pedig egy hírességet.

Az ikreit Dél-Franciaországban hozta világra, egy kis időre pedig Berlinbe költöztek. Egyre gyakrabban időzik Európában – ez egyfajta kritika a saját hazája felé?
Nem. Nagyon büszke vagyok arra, hogy amerikai vagyok, és minden gyerekem rendelkezik amerikai útlevéllel. Számomra a családom pontosan az, amit Amerika jelent – egy olvasztótégely, sok különböző származás és nemzet keveréke. A gyerekeimnek büszkének kell lenniük ázsiai és afrikai származásukra, de ez semmiképp sem jelenti azt, hogy nem tisztelik a tényt, miszerint a szüleik amerikaiak.

Akkor tulajdonképpen már azért is szimpatizálnia kellene Barack Obamával, mert a származásával egyfajta példakép lehetne a családjának.
Természetesen ez jó dolog, de nem elegendő ahhoz, hogy őt válasszam. Obama sokat tesz a nemzetközi igazságszolgáltatásért, és a fajirtásba katonai segítséggel szeretne beavatkozni. Ezek azok a tettei, amelyek ösztönöznének arra, hogy rá szavazzak. Természetesen egy olyan amerikai elnök, mint Barack Obama, nagyszerű volna a családom számára is.

Egy időre Berlinbe költöztek. Nem érzik egyedül magukat?
Egyáltalán nem. Vannak német barátaink, építészek, akiket Brad már évek óta ismer és mi is ismerjük őket és a gyerekeiket. Nagyszerű olyan helyen lakni, ahol az embernek van kivel eltöltenie az idejét. Mialatt Brad a forgatáson dolgozott, megpróbáltam kicsit megismerkedni a várossal. Fogalmam sem volt arról, hogy Berlin ennyire csodálatos hely a gyerekek számára. Vannak fedett játszóterek, van bébi bioüzlet és egy állatkert is, amiről mindenki csupa jót mesélt nekem. Nagyszerű város egy család számára, csak sajnos errefelé sokkal hűvösebb van, mint Dél-Franciaországban.

Valóban teljesen egyedül indul neki Berlinnek a gyerekekkel?
Nem, a barátaink is velünk tartanak. Néha kibérelünk egyet a fedett játszóterek közül és meghívjuk az összes berlini kisgyereket, akit ismerünk. De az is előfordult már, hogy csak úgy „beszabadultunk” valahova a gyerekeinkkel. A többi szülő átérzi a helyzetünket, mert tudja, milyen a gyereknevelés, ezért több tiszteletet tanúsít a magánéletünkkel szemben, mint például az újságírók.

Clint Eastwood filmjében, melynek premierje miatt a pihenését is félbeszakította, egy olyan asszonyt alakít, akinek elrabolják a fiát.
Ez valóban kemény feladat volt számomra. Bár a forgatókönyvet már az első elolvasás után is elragadónak találtam, sokáig vonakodtam a film elkészítésétől. Attól tartottam, hogy valami hasonló történhet a gyerekeimmel. A forgatás ideje alatt állandóan tudni akartam, hol vannak éppen és ragaszkodtam ahhoz, hogy a közelemben maradjanak. Kész csoda, hogy nem alakult ki náluk klausztrofóbia. Nagyon felkavaró volt számomra a film, mert rákényszeríttet arra, hogy tisztázzam magamban az aggodalmaimat. Mindenkinek el kellett fogadnia, hogy a viselkedésem néha kissé fura volt, túl könnyen elérzékenyültem.

Van már elképzelése arról, mikor fog újra dolgozni?
Ha minden igaz, februárban, de erről sokat vitatkoztunk otthon. Sokáig töprengtem azon, hogy visszamenjek-e dolgozni a közeljövőben. Brad viszont támogatott engem és azt mondta: »Ez pontosan annyira tartozik hozzád, mint a családod. Mindenben melletted fogunk állni és a gyerekek is meglátogatnak majd.«

Ha már Brad Pittnél tartunk: nemrégiben felszólalt amellett, hogy az azonos neműek is köthessenek egymással házasságot.
Igen, nagyon büszke vagyok rá emiatt.

És majd ha mindenki kedvére házasodhat, Önök is egybekelnek?
Erről Bradet kellene megkérdeznie.

________________________________________________________________________________________
A Vanity Fair magazin 2008. október 9-ei számának interjúja alapján németről magyarra fordította: Judit
A fordítás az oldal tulajdonát képezi, ezért részben vagy egészben történő másolása szigorúan tilos!