Milyen volt rémisztgetni a többi gyereket? Szórakoztató?

Egy barátom ellátogatott a forgatásra a csemetéivel, és amikor találkoztam velük, ledermedtek, és annyira hangosan sikítottak, hogy el kellett vonulnom a lakókocsimba, és megvárni, míg megnyugszanak. Amikor a fiam, Pax először látott meg, elfutott előlem – azt hittem, viccel, úgyhogy úgy tettem, mintha el akarnám kapni, egészen addig, amíg végül meg nem láttam, hogy sír. Le kellett vennem előtte a jelmezem néhány darabját, hogy lássa, egyik kiegészítő sem igazi, így annyira nem rémült meg.

Azon tűnődöm, mi lehet a film mondanivalója a karakterrel kapcsolatban. Ismeri a kettős mércét: ha egy férfi alávaló és gonosz, akkor belevaló, ha viszont egy nő ilyen, akkor szajha.  Ez is része Demóna történetének? Érez benne személyes hasonlóságot?

Így még sosem gondoltam erre, de úgy vélem, az emberek sok mindent hajlamosak belemagyarázni a dolgokba, és van bennem valami, ami… Szeretnék olyan gyengéd lenni, mint amilyen otthon szoktam lenni a gyerekeimmel. Nem vágyom olyan kihívásokra, amelyekben erősnek és keménynek kell lennem, nem szeretnék olyan szituációba kerülni, ami azt követeli meg tőlem, hogy aljas és gonosz legyek. Az édesanyám [Marcheline Bertrand, aki 2007-ben hunyt el] nagyon szeretetteljes és nőies asszony volt, én pedig mindig nagyon óvatos voltam, ha valami miatt összevesztünk az apámmal. Mindig is azt gondolta, hogy keményebbnek kell lennie, hogy boldogulni tudjon az életben, de én folyton lebeszéltem róla – inkább én akartam erős lenni és harcolni. Fontos volt számomra, hogy ő kedves, érzékeny és nyitott maradt, mert szörnyű dolognak tartom, amikor az élet megedz valakit.

A teljes interjú elolvasása »