Kérdés: A média meglepőnek tartja, hogy Billy Bobbal még egy év után is együtt vagytok. Te is így vagy ezzel?

Angelina Jolie: Nem igazán. Amikor először találkoztam vele, én is, ő is biztosak voltunk abban, hogy megtaláltuk az igazit. Akár örökre jó barátok lehettünk volna, de úgy tűnik, ebben az esetben egy életen át hiányzott volna nekem. Ő valóban a legjobb barátom, és a kedvenc emberi lényem is. És igazán gyönyörű magánéletünk van… Ez sok mindent megkönnyít, ami remek dolog.

K: Lett azóta még több tetoválásotok? Nem fogy el a bőrötök?

AJ: Az évfordulónkon csináltattunk egyet. Van egy igazán jó művész.

K: A házasság mellett úgy tűnik, Lara Croft is új kapukat nyitott meg benned.

AJ: Voltak tulajdonságaim, amelyekről még én magam sem tudtam. De az ismerőseim egyáltalán nem lepődtek meg rajta. Az ember színészként annyi időt tölt magába fordulva, a sötétben, hogy teljesen elfelejt szabad lenni. Én vagyok az első, aki ketrecbe zárva érzi magát, és megpróbálja megtudni, mit is jelent a szabadság. Sok időbe telt, míg rájöttem, hogy amikor Kambodzsában egy vízesés szélén álltam, és nagyon boldog voltam… Istenem, akkor értettem meg, miről is szól az élet. Az ilyeneket mostmár könnyebben észreveszem.

K: Volt pár igazán megható jeleneted valódi édesapáddal, Jon Voight-tal. Egy másik kapcsolat, amely az utóbbi időben mélyült el. Milyen volt őt felhívni, és felkérni a szerepre?

AJ: Tulajdonképpen amikor felhívtam, a rögzítőjével beszéltem. Azt mondtam, „Itt Angie”, utána pedig hogy „nem, nem téves”. Mert nem túl gyakran szoktam telefonálni, meg az ember amúgy is úgy beszél az apjával, hogy „Szia, nem tárcsáztam mellé. Nem vagyok börtönben, nincs több tetkóm, és terhes sem vagyok. Egyszerűen csak beszélnem kell veled.”

K: És milyen volt, amikor megjelent a forgatáson?

AJ: Kicsit idegesek voltunk a másik jelenléte miatt, no meg azért is, mert mindketten jó jelenetet akartunk. Ez utóbbi sokat jelentett számunkra. De amikor a szüleink szemébe nézünk, annyi mindenről megfeledkezünk. Amikor megérkezett a forgatásra, én már teljes szerelésben és sminkben voltam. Ő beküldött nekem egy kis játékot, ami össze-vissza mászkált az öltözőben. Én épp a szerepre hangolódtam, próbáltam volna kemény lenni, erre tessék. Aztán együtt ebédeltünk. Nagyszerű dolog szülővel dolgozni... nagyon élveztem. Miután végzett, nézte a forgatást. Jon [merthogy Angelina így szólítja az apját — a szerk.] nem teljesen értette, hogy miért muszáj nekem többször is a padlóra esnem. „Mit művel? Nem tudná ezt valaki más csinálni helyette?”

K: Simon West rendező szerint annyira kész voltál mindenre, hogy néha rád kellett szólnia, te igazából nem vagy Lara Croft.

AJ: Még mindig ezt szeretné tudtomra adni. [nevet] De az első néhány héten, amikor edzettem, éjszakákat töltöttem a sebeimmel és horzsolásaimmal a fürdőkádban, és sírtam: „Mit csinálok én? Képtelen vagyok erre!” Még a fegyvereket sem tudtam rendesen megfogni, és állandóan megcsaptam magam a copffal. Nevetségesen bátran néztem szembe a hibázás lehetőségével. Nem tudom, mitől voltam ilyen elszánt. Talán azért, mert egyszerűen örülök az életnek.

K: Mennyire voltál hiteles Lara Croft? Mondjuk — köhm — mellügyileg…

AJ: Ez volt a nagy kérdés. Az én méretem 36C, de a filmben 36D-s vagyok. A játékban Lara dupla D-s, 50 centis derékkal és 90-es csípővel. Nekem átlagos derekam és csípőm van, kicsit fiús is vagyok. Szóval egy megfelelően kitömött melltartót használtunk. De jól megvagyok a saját melleimmel, és nem hiszem, hogy az ilyesmire azt mondanák a lányok, „én is így akarok kinézni, úgyhogy beültetésre van szükségem”. Ez mindössze a karakter része, szóval megcsináltuk. De szeretném, ha a fiatal lányok tudnák, ez nem teljesen én vagyok.

K: Lara lőfegyvereket használ, de téged inkább késes csajnak ismernek az emberek, ugye?

AJ: Nem hiszem, hogy ez annyira őrült dolog lenne. Egyedül éltem New Yorkban három évig, és a matracom alatt mindig kést tartottam. Van egy táskám, ebbe zárom be a késeimet, amikor Billy gyerekei bent vannak. Van egy fegyverszobánk is, Billy puskái vannak ott. A gyerekek nem mehetnek be oda, az ajtót rendesen bezárjuk.

A következő bekezdés részleteket árul el Az ember, aki ott se volt című filmből, úgyhogy aki majd meg szeretné nézni, inkább hagyja ki ezt a pár sort!

K: Úgy hallottuk, Lara szobájába berakattál egy villamosszéket. Ez Lara, vagy Angelina miatt volt?

AJ: [szégyenlősen] Volt pár hasonló dolog. Billyt egy villamosszékben végzik ki az új filmjében [Az ember, aki ott se volt — a szerk.]. Romantikus ötletnek tartottam.

K: Milyen vagy a játékban?

AJ: Mindig zavarba jöttem a játék során. Képtelen vagyok a számítógéppel machinálni.

K: Úgy hallottam, Billy Bob fia téged kért meg, hogy segíts neki.

AJ: Hát igen… de nem tudtam neki segíteni. Tulajdonképpen ő irányította a játékot. Néhány dolgot megoldott, de aztán gondolkodóba estem: „Talán felhívhatnám a Paramountot, hogy jöjjön már valaki a telefonhoz.”