2014 villámsebességgel telt el a színésznő számára. Amellett, hogy megrendezte a Rendíthetetlen címet viselő, Louis Zamperini II. világháborús hős életét feldolgozó drámát, főszerepet alakított a kasszasiker Demónában, társszervezője volt egy, a háborús nemi erőszak megelőzéséért szervezett konferenciának, és hozzáment Brad Pitthez. „Gyönyörű év volt az idei – mondja. – Minden egyes nap nagyon hálás vagyok ezért.” A színésznő Mary Greennel, a People hírszerkesztőjével beszélgetett néhány nappal az amerikai hálaadás ünnepe előtt.

Hogyan tekint vissza az elmúlt egy évre?

Annyi fantasztikus dolog történt. A fiam, Maddox tinédzserkorba lépett – ez meghatározó része volt az évemnek. Na és persze a nyilvános események, természetesen. És idén veszítettem el Louie-t is. (Zamperini júliusban, 97 éves korában hunyt el – szerk.) Mint bármely édesanya, mindenekelőtt boldog vagyok, hogy a gyerekek egészségesek. Hozzámentem az apukájukhoz. Az egészségem is rendben van.

A gyermekeik szervezték az esküvőt. Hogy érzi, hogy sikerült kivitelezniük?

Igazán szép munkát végeztek! Nem éreztük szükségét, hogy házasok legyünk – épp ettől volt olyan bájos az egész. Mind a nyolcan ünnepeltünk, Brad és én pedig elköteleztük az életünket a gyerekeink mellett. Nagyon meghatott, mennyire boldoggá tette őket a ceremónia. Nem tudtam elképzelni, milyen lehet szülőkkel felnőni – idegen volt számomra a gondolat, hogy örülsz annak, hogy együtt vannak, a boldogságuknak. Úgy nőttem fel, hogy ezt nem tartottam lehetségesnek.

Mit tanult Louis Zamperinitől?

Ha akadály elé állít az élet, felül kell kerekedned rajta, nem pedig hagyni, hogy maga alá gyűrjön. És nem vagyunk egyedül a világban. Azt nem tudom, hogy ennek köze van-e a valláshoz vagy a hithez, de abban biztos vagyok, hogy létezik valami, ami nagyobb mindannyiunknál, ami gyönyörű és egyesít bennünket.

A Rendíthetetlen komoly projekt volt. Nem érezte magát túlterheltnek a munkálatok során?

Szakmailag ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha is csináltam. Hogyan tudod belesűríteni ennek a nagyszerű férfinek az életét egyetlen filmbe? A rendezői és a produceri feladatok a személyiségem minden oldalát igénybe vették. Úgy érzem, képtelen lennék úgy rendezni valamit, hogy nem érzek mély elköteleződést iránta.

Tervezi, hogy felhagy a színészettel?

Van még néhány szerep, amit szívesen eljátszanék, de aztán boldogan hagynám a hátam mögött az életem ezen részét. Szerettem színész lenni, de boldogabb vagyok, amikor más színészekre vetíthetem a reflektorfényt.

Hogyan birkózik meg a gyermekei rivaldafényben nevelésével, ahogyan növekednek?

Brad és én nem ismerünk más módot erre. Olyan sok időt töltünk otthon együtt, hogy a filmezés számukra csak egy mókás része az életünknek, egy nagyon kis része. Nem zárjuk el őket ettől a világtól – időnként eljönnek velünk a forgatásokra is –, de emellett sok mást is csinálunk együtt. Elutaznak velem az ENSZ-körútjaimra, segítenek Bradnek a munkában, és házépítésről beszélgetnek vele (a Make It Right Alapítvány kapcsán – szerk.). Ha bármelyiküket megkérdezné rólunk, azt hiszem, valami olyasmit mondanának, hogy: „Beszéljünk arról, anya és apa milyen ódivatú. Hogy apa sokkal finomabb palacsintát süt, mint anya”.  Körülbelül ez az érdeklődési szintjük.

Terveznek még további gyerekeket?

Jelen állás szerint nem tudom elképzelni, de holnapra akár meg is változhat valami, szóval nem tudom.

Ahogy a gyerekek idősebbek lesznek, fogja használni esetleg a Twittert?

Régimódi vagyok. Nincs Facebookom, Twitterem vagy Instagramom, még mindig jegyzetfüzetbe írok. Külön személyzet monitorozza a gyerekeink internet-hozzáférését. Mindez túlmutat azon, amit képesek vagyunk megérteni. Ez egy ijesztő, új világ. Tinédzserként így is elég bajba kerültem, képzelem, mi történt volna, ha mindez még dokumentálva is lett volna.

Azt mondta korábban, hogy nyitott a politika világára is.

Tetszik, ahogy az előző válaszomból erre terelte a szót. Mókás! Nem vágyódom másra, mint ami most vagyok. De szeretnék változásokat elérni, szóval bármilyen szerepre nyitott vagyok, ami ehhez lehet szükséges.

Jövőre 40 éves lesz. Amikor a húszas éveiben járt, gondolta volna, hogy ilyen életet fog élni?

Nem. Úgy nőttem fel, hogy nem gondoltam, hogy valaha is ennyire boldog leszek. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy valakinek az édesanyja lehetek, túl magasra tettem a mércét a saját édesanyám miatt. És azt hiszem, a szerelemben és a házasságban sem hittem. Mint Louie, amikor kisgyermek volt – nem volt tisztában azzal, mennyit ér. Nem gondolta, hogy bármiben is kiemelkedő lehet. Az édesanyám mindig is hitt bennem, sokkal jobban, mint én saját magamban. Nem „nőttem fel” Louie-hoz, de jobb emberré váltam, mint amilyen a húszas éveimben voltam.

Az amerikai People magazin 2014. december 22-ei számának interjúja alapján angolról magyarra fordította: Judit
A fordítás az oldal tulajdonát képezi, ezért részben vagy egészben történő másolása szigorúan tilos!