Jolie, aki az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának különmegbízottjaként vett részt a találkozón, beszédében olyan túlélők történeteit mesélte el, akikkel korábbi útjai során találkozott, köztük egy kongói édesanyát, akinek az ötéves kislányát egy rendőrőrs mellett erőszakolták meg. „Fiatal lányokat becstelenítenek meg, akik azelőtt esnek teherbe, hogy a testük alkalmas volna kihordani egy gyermeket – magyarázta. – Kisfiúkat kényszerítenek fegyverrel arra, hogy szexuálisan zaklassák az édesanyjukat és a lánytestvéreiket. Nőket erőszakolnak meg üvegekkel, fadarabokkal és késekkel, hogy olyan mértékű sérüléseket okozzanak nekik, amekkorát csak tudnak. Kisgyermekeket vagy akár csecsemőket hurcolnak el az otthonaikból és bántalmazzák őket.” „Ők szenvednek a leginkább az erőszaktevőik által, ugyanakkor ők ennek a büntetlenségi kultúrának az áldozatai is. Ez a szomorú, felkavaró és szégyenteljes valóság.” Az Oscar-díjas színésznő szerint a tanácsnak vállalnia kell a felelősséget és a vezető szerepet ezeknek az erőszakos cselekményeknek a visszaszorításában. Jolie azt is hozzátette, hogy bár több százezer áldozata van a szexuális bántalmazásnak, az ezzel összefüggő, folyamatban lévő büntetőeljárások száma igen csekély, mivel a világ nem tekinti elsődleges fontosságúnak a kérdést. „Ha a tanács a háborús konfliktusok alatt elkövetett nemi erőszakot prioritásként kezeli, akkor az az is lesz, és előrehaladás érhető el az ügyben. Ha nem, a rémálom tovább fog folytatódni.” „Ismerjék meg a kötelezettségeiket, vitassák meg a kérdést a parlamentjeikben, mozgósítsák az állampolgáraikat, és építsék be az ügyet minden külpolitikai törekvésükbe – sürgette az országokat a beavatkozásban. – Együtt képesek lehetnek eltörölni a büntetlenséget és véget vetni ennek a szörnyűségnek.”  „Ezek a bűncselekmények nem azért történnek, mert a háború velejárói, hanem mert a globális közösség hagyja őket megtörténni” – zárta rövidre gondolatait.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés