|
Az édesanyám közel egy évtizeden át harcolt a rák ellen, és 56 éves korában hunyt el. Elég hosszú ideig kitartott ahhoz, hogy megismerhesse és a karjaiban tarthassa az első unokáját. A többi gyermekemnek azonban sosem lesz alkalma megismerni őt, és megtapasztalni, mennyire kedves és szeretetreméltó ember volt.
Gyakran beszélgetünk „anyu anyukájáról”, és időről időre azon kapom magam, hogy arról a betegségről magyarázok nekik, amely elszakította őt tőlünk. Megkérdezték, hogy történhet-e hasonló velem is. Mindig azt mondtam nekik, hogy ne aggódjanak, de az igazság az, hogy egy hibás gént, a BRCA1-et hordozom, amely rendkívül megnöveli a szervezetemben a mellrák és a petefészekrák kialakulásának kockázatát.
Az orvosaim becslése szerint 87 százalék esélyem volt a mellrák, és 50 százalék esélyem a petefészekrák kialakulására, habár a kockázat mértéke minden nő esetében más és más.
Ezeknek a daganatos megbetegedéseknek csupán a töredékét okozza öröklött génmutáció. Azoknak, akik hibás BRCA1 génnel rendelkeznek, átlagosan 65 százalék esélyük van arra, hogy kialakuljon a szervezetükben a betegség.
Amikor megtudtam, hogy ez a helyzet, úgy határoztam, hogy előrelátó leszek, és annyira lecsökkentem a kockázatot, amennyire csak lehetőségem van rá. A megelőző dupla masztektómia mellett döntöttem. A mellekkel kezdtem, mivel esetemben az emlőrák kialakulásának esélye nagyobb, mint a petefészekráké, és a beavatkozás is bonyolultabb.
Április 27-én befejeztem a három hónapos orvosi procedúrát, amely a melleim eltávolítását jelentette. Mindezt sikerült magánügyként kezelnem, és mellette folytathattam a munkámat is.
Azonban most mégis írok erről, mert remélem, hogy a tapasztalataim más nők javát is tudják majd szolgálni. A rák még mindig egy olyan szó, amely félelemmel tölti el az ember szívét, és amelytől az erőtlenség érzése lesz úrrá rajta. De manapság már egy vérvizsgálat során kimutatható, hogy hajlamos-e az ember a mell- vagy a petefészekrákra, hogy aztán megtehesse a szükséges lépéseket.
A saját történetem február 2-án kezdődött egy olyan eljárással, amely kizárja a rákbetegség kialakulásának lehetőségét a mellbimbó mögötti mellcsatornákban, és extra mennyiségű vért áramoltat a szóban forgó területre. Ez a beavatkozás némi fájdalommal és sok zúzódással jár, de növeli a mellbimbó megmentésének esélyét.
Két héttel később átestem a főműtéten, melynek során eltávolították a mellszöveteket és ideiglenes töltőanyagot tettek a helyére. Az operáció nyolc órát vesz igénybe. Utána elvezető csövekkel és szövet expanderrel a melledben ébredsz, olyan, mintha egy science-fiction film egyik jelenetébe csöppentél volna. De néhány nappal a beavatkozást követően visszatérhetsz a normális élethez.
Kilenc héttel később a végső műtét is lezárult, ekkor készült el a melleim implantátumos rekonstrukciója. Számos előrelépés történt ezekben az eljárásokban az elmúlt néhány évben, így a végeredmény nagyon szép lehet.
Azért szerettem volna megírni ezt, hogy tudathassam a többi nővel, hogy nem volt egyszerű a masztektómia mellett döntenem. De nagyon boldog vagyok attól, hogy megtettem. Az esélyem a mellrákra 87 százalékról 5 százalék alá csökkent. Elmondhatom a gyermekeimnek, hogy nem kell attól félniük, hogy elvesztenek engem a mellrák miatt.
Megnyugtató, hogy nem látnak semmi olyat, amitől kényelmetlenül érezhetik magukat. Csupán az apró hegeimet vehetik észre, ennyi az egész. Nem változott semmi, ugyanúgy az anyukájuk vagyok, mint eddig. Tudják, hogy szeretem őket, és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy olyan hosszú ideig lehessek még velük, ameddig csak tudok. Személyes megjegyzésként hozzáfűzném, hogy ettől a beavatkozástól nem érzem magam kevésbé nőnek. Úgy érzem, képes voltam egy olyan határozott döntést hozni, amely semmilyen módon nem csökkentette a nőiességemet.
Szerencsés vagyok, hogy olyan szerető és támogató partnerem van, mint Brad Pitt. Mindenkinek, akinek a felesége vagy a barátnője ilyesmin megy keresztül, tudnia kell, hogy nagyon fontos része a folyamatnak. Brad a műtétek minden percét mellettem, a Pink Lotus Breast Centerben töltötte. Együtt sikerült alkalmat találnunk a közös nevetésre is. Tudtuk, hogy ez a leghelyesebb, amit tehetünk a családunk érdekében, és hogy ez közelebb fog hozni minket egymáshoz. És így is lett.
Minden nőnek, aki olvassa ezt: remélem, hogy segít abban, hogy tudd, vannak lehetőségeid. Minden nőt arra szeretnék bátorítani – különösen, ha a családban korábban már előfordult mell- vagy petefészekrákos megbetegedés –, hogy járjon utána az információknak, és keresse fel azokat az egészségügyi szakembereket, akik segíteni tudnak neki az élete ezen szakaszának átvészelésében, hogy aztán meghozhassa a saját megalapozott döntését.
Méltányolom, hogy ennyi csodálatos holisztikus orvos dolgozik a műtét alternatíváin. A saját orvosi kezelésem leírása idővel megtalálható lesz majd a Pink Lotus Breast Center honlapján. Remélem, hogy hasznos lesz más nők számára is.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint egyedül a mellrák évente 485 ezer ember halálát okozza szerte a világon, főként az alacsony- és közepes jövedelmű országokban. Kiemelt fontossággal kellene bírnia annak, hogy több nő számára legyen elérhető a génvizsgálat és az életmentő megelőző kezelés, eszköztől és háttértől függetlenül, bárhol is él. A BRCA1 és BRCA2 gének mutációjának vizsgálata több mint 3 ezer dollárba kerül az Egyesült Államokban, amely így sok nő számára továbbra is elérhetetlen.
Azért döntöttem úgy, hogy megosztom a történetemet másokkal is, mert sok nő nincs tisztában azzal, hogy van élet a rák árnyékában is. Reményeim szerint nekik is lehetőségük lesz a génvizsgálatra, és ha az ő esetükben is magas a kockázat, tudni fogják, hogy határozott lehetőségeik vannak.
Az élet rengeteg kihívás elé állít minket. Azokkal, amelyek nem ijesztenek meg bennünket, felvehetjük a harcot, és átvehetjük fölöttük az irányítást.
Saját fordítás
Az eredeti cikk ezen a linken olvasható.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Judit, köszönöm szépen!