Szerda reggel, amikor a gyerekeket iskolába készültünk vinni, és a szokásos panaszaikat hallgattuk arról, hogy nem akarnak menni, megláttam a New York Times címlapjának szalagcímét: „A tálibok lelőttek egy lányt, aki felszólalt a jogaiért”. A tálibok azzal magyarázták a történteket, hogy a 14 éves Malala Juszafzai „figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetésüket, és nem hagyott számukra más lehetőséget”. Odamentek az iskolabuszához, megkérdezték, melyikük Malala, majd fejbe lőtték, csak mert a lányok oktatását támogatja.

Miután elolvastam a cikket, késztetést éreztem arra, hogy megosszam Malala történetét a gyermekeimmel. Nehéz volt számukra megérteni egy olyan világot, ahol az emberek megpróbálnak megölni egy gyermeket, akinek az egyetlen „bűne”, hogy arra vágyik, hogy ő és a hozzá hasonló kislányok iskolába járhassanak.

Malala története végigkísérte a napjukat, így estére tele voltak kérdésekkel. Együtt ismertük meg Malalát, megnéztük a vele készült interjúkat, és elolvastuk a naplóját. Malala mindössze tizenegy éves volt, amikor blogolni kezdett a BBC-nek. Írt arról, milyen az élet a tálibok uralma alatt, hogyan cserélte el az iskolai egyenruháját egyszerű, színtelen ruhadarabokra, hogyan rejtette el a könyveit a kendőjébe, és végül arról, hogyan kellett végleg abbahagynia az iskolába járást.

A kis nyolcévesünk azt javasolta, hogy a világ emeljen egy szobrot Malalának, és a közelében alakítson ki egy olvasósarkot. A hatévesünk gyakorlatiasan azt kérdezte, hogy voltak-e Malalának háziállatai, és ha igen, ki fog vigyázni rájuk mostantól. Kérdezett Malala szüleiről is, és arról, hogy sírtak-e. Közösen arra jutottunk, hogy igen, de nemcsak a kislányukért, hanem az összes olyan gyermekért a világban, akit megfosztottak az alapvető emberi jogaitól. Malalához hasonlóan a szülei is a bátorságot és az erőt testesítik meg. Malala édesapja, aki szintén hosszú ideje küzd a lánygyermekek iskoláztatásáért, iskolaigazgató, tanár és költő is egyben.

Másnap reggel a hírekben képek jelentek meg pakisztáni gyerekekről, akik Malala fotóját fogják a kezükben az érte tartott virrasztáson és tüntetéseken, és imádkoznak az iskolákban. A fiam amiatt aggódott, hogy ezeket a lányokat is lelőhetik, amiért kiálltak Malaláért. Azt mondtam neki, hogy a gyerekek tisztában voltak a veszéllyel, de az, hogy a nyilvánosság előtt is támogatják őt, jól tükrözi, milyen sokat jelent számukra Malala. Malala bátorsága minden pakisztánit emlékeztetett arra, hogy milyen fontos a tanulás. Az ő talpraesettsége inspirálta őket.

A gyermekeim próbálták megérteni a helyzetet, és azt kérdezték: „Miért hitték azok az emberek, hogy meg kell ölniük Malalát?” Azt feleltem: „Mert az oktatás hatalmas befolyással bír.”

A lövések, melyek Malalát érték, a nemzet szívébe csapódtak, és ahogyan a tálibok elutasították a meghátrálást, úgy Pakisztán népe sem adja meg magát. Ez az erőszakos és gyűlöletes tett éppen a szándéka ellenkezőjét valósította meg, mivel a pakisztániak azért gyűltek össze, hogy érvényesítsék Malala elveit, és elutasítsák a félelem zsarnokságát. A pakisztáni tálibok szóvivője azt mondta, „legyen ez egy lecke”. Igen. Legyen ez egy lecke – arra, hogy az oktatás mindenki alapvető emberi joga, egy jog, amelyet nem lehet megtagadni Pakisztán lányaitól.

Mikor a fiatal lányok egész Pakisztánban kiálltak, és azt mondták, „Malala vagyok”, nem voltak egyedül. Szerte a világban édesanyák és tanárok meséltek a gyermekeiknek és a diákjaiknak Malaláról, és arra bátorították őket, hogy legyenek a lánygyermekek oktatásáért folytatott mozgalom részesei. Pakisztánban nemzeti mozgalom bontakozott ki azzal a céllal, hogy újjáépítsék az iskolákat, és ismét elérhetővé tegyék az oktatást minden gyermek számára, a lányokat is beleértve. Ez a szörnyű esemény egy elkerülhetetlen forradalom kezdetét jelenti, amely a lányok oktatásáért robbant ki.

Malala a bizonyítéka annak, hogy egyetlen bátor ember hangja is elegendő ahhoz, hogy számtalan férfit, nőt és gyermeket motiváljon. Az osztálytermekben és az ebédlőasztaloknál édesanyák, édesapák, kisfiúk és kislányok imádkoznak Malala gyors felgyógyulásáért, és kötelezik el magukat amellett, hogy felkarolják Malala ügyét. Mikor a Nobel-bizottság összeül, hogy eldöntse, ki legyen a Nobel-békedíj győztese, remélem, a bátor Malala komoly megfontolásban részesül majd.

Angelina Jolie
2012. október 16.
The Daily Beast

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés