Angelina a közleményben a következőket írta:

„Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) meggyőződése, hogy már egy menekülésre kényszerített ember is túl sok. Ez így igaz. Minden egyes menekült számít. Mindannyiuknak megvan a saját története. Mindegyikük többet szenvedett és élt túl, mint amennyit én valaha is képes lennék elviselni. És mégis felkelnek, hogy újabb napot éljenek meg.

Az egyén elfeledését kockáztatjuk, ha számokban beszélünk, de a számoknak fontos mondandójuk van. Az elmúlt évben 4,3 millió ember vált kitelepítetté. Az afgán menekültek még mindig 2,7 millióan vannak. 12 millió ember hontalan. És öt egymást követő év alatt az erőszakkal kitelepített emberek száma világszerte meghaladta a 42 milliót.

Sajnos az az ember, aki menekültté válik, valószínűleg hosszú évekig az is marad – gyakran egy táborban ragad, vagy bizonytalan körülmények közt él valamely fejlődő nemzet városában. A UNHCR védelmében álló menekültek 70 százaléka már több mint öt éve ebben a helyzetben kénytelen élni. A biztonságuk és a jólétük azoknak az országoknak a nagylelkűségén múlik, amelyek nyitva tartják kapuikat a menekültek előtt, illetve azokon a létfontosságú erőfeszítéseken, amelyek által humanitárius segítséget kaphatnak ott és akkor, amikor szükséges.

Sajnálatos módon a világ gyorsabban „termeli” a kitelepített embereket, mint ahogyan megoldást talál az elhelyezésükre. És ezek nem kizárólag humanitárius, hanem politikai megoldások is. A nemzetközi közösségnek újra a konfliktusok megelőzésére kellene koncentrálnia, kezelnie a problémát, amikor megtörténik, és sokkal gyorsabban megoldania azt. Ez az egyetlen módja, hogy tartós megoldást találjunk a menekültek helyzetére, akiknek a mérhetetlen ereje inspirál minket a Menekültek Világnapján.”

Genf, 2012.06.20.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés