2010-ben nálunk rendezted első filmedet. Mennyi időd volt Budapestet megismerni, miközben dolgoztál? Azt tapasztaltam, hogy filmkészítés közben olyan részeit láttam a városnak, amiket a turisták általában nem. Nem láttam az összes nevezetességet Budapesten, viszont sok emberrel és családdal ismerkedhettem meg. Sok barátom lett. Egy pár szót meg is tanultam magyarul. Hogy is mondják azt, hogy forog a kamera? „Falvatta?” Felvétel? Igen, de ők sokkal gyorsabban mondják! Volt időd a gyerekeket elvinni egy-két helyre, illetve kettesben lenni Braddel? Sok jó étteremben jártunk. Aztán elmentünk egy barlangfürdőbe, meg egy víziparkba, ahol rengeteg nagy csúszda volt. Sokat elárul egy országról az, hogy milyen lehetőségeket kínál a gyerekeknek. A budapesti éttermekben gondolnak a kicsikre is. És hatalmas, gyönyörű park van a városban, kifejezetten a gyerkőcöknek kialakítva. Nekik több programjuk volt, mint nekem. Voltak az állatkertben, és nagyon élvezték az ugrálást az Orczy Kalandparkban. Vissza is akarnak menni! Brad legtöbbször egy fényképezőgéppel a kezében jelent meg a forgatáson. Netán fényképalbumot készített Budapestről? A forgatás alatt kétszer egy hétig Budapesten járt Ken Regan, hogy werkfotókat készítsen a filmről, és amikor ő nem volt itt – azaz nagyrészt –, Brad volt a werkfotós. Reggelente kijött fotózni, aztán délben elment a gyerekekért, majd megint kijött, és fotózott tovább. Mesélnél egy kicsit a Magyarországon készült filmedről? Igyekeztünk minél hitelesebben visszaadni a volt Jugoszlávia területén történteket. Rengeteget tanultam Boszniáról a helyi szereplőgárdától. Két filmet csináltunk. Az egyiket angolul, a másikat bosnyák, szerb és horvát nyelven. Fantasztikusan szerencsés rendezőnek érzem magam, hogy ilyen tehetséges színészekkel dolgozhattam. Köztudott rólad, hogy szereted előre megtervezni a dolgokat. Tudtad, hogy egyszer majd forgatókönyvet írsz és rendezni fogsz? Soha nem állt szándékomban. Gyakran kértek föl rá, és mindig nemet mondtam. De aztán egyszer influenzás lettem, és elkezdtem írni ezt a történetet. Nagyrészt akkor írtam, amikor a gyerekek már elmentek aludni. Egy darabig csak ott feküdt az íróasztalomon. Hetekkel később mondtam el Bradnek, hogy írtam valamit. Ugyan látta, hogy írok, de nem beszéltünk róla. Végül elolvasta, és azt mondta: „Édesem, ez szerintem egész jó. Érdemes lenne belevágni.” De egy ideig csak viccelődtünk vele. Mondj egy pár szót a történetről, ami a jugoszláv háború idején játszódik, és amit a „bosnyák és szerb Rómeó és Júliának” kiáltottak ki. Egy párról szól, akik a háború előtt találkoznak. Pontosabban a háború kitörésének estéjén, amikor az országot még Jugoszláviának hívják. A lány boszniai muszlim, a fiú pedig szerbiai keresztény. A fiú és a lány Szarajevó határán kívül, Boszniában találkozik egymással. Majd elkezdődik a háború, egy időre szétválnak, aztán újra összejönnek. A történet három évet ölel föl, és arról szól, kik ők és miben hisznek. Az elején harcolnak azért, hogy megtarthassák emberi méltóságukat, de a háború, a körülöttük lévő emberek és azok a dolgok, amiket látnak, megváltoztatják őket. A végén pedig választaniuk kell, melyik a fontosabb: az egymás iránt érzett szeretetük vagy az országuk és népük iránt érzett elkötelezettségük. A végén nyitva hagyod a kérdést? Ezt nem árulhatom el. (Mosolyog.) Az Utazó című filmet jelenleg az HBO vetíti Magyarországon. A filmet egy európai rendező készítette, aki még nem csinált amerikai filmet. Milyen volt vele dolgozni? Tanítottál neki valamit? Igazából pont én mutattam meg Floriannak a forgatókönyvet, mert már az elején érdekesnek találtam, de úgy éreztem, valakinek segítenie kell majd abban, hogyan váljak európaivá, és hogyan csináljunk ebből európai filmet. Egy modern, szórakoztató, szexi filmet, egy klasszikus, elegáns, gyönyörű, európai ízű mozit, ami ugyanakkor megmarad amerikainak is. És tudtam, hogy ő az egyetlen, aki ezt meg tudja csinálni. Florian teljesen lázba jött, amikor elolvasta a forgatókönyvet. Sokat beszéltünk róla. Azt mondta, hiba lenne ezt „sötét” filmnek megcsinálni. Hogy nem kéne bele az a rengeteg sírás, üvöltözés, érzelmi dráma. Ő azt javasolta, hogy legyek a filmen gyönyörű és boldog, és egy olyan világot jelenítsünk meg, ahová az emberek elmenekülhetnek. Hogy két órára tökéletesen kikapcsolhassanak. Ekkor már tudtam, hogy jó kezekbe kerül a film. Úgyhogy elvállaltad a főszerepet, és elvállalta Johnny is. Pályafutásotok során először szerepeltetek együtt. Nagyon jó volt. Még soha nem találkoztunk előtte. Most találkoztunk először, és annyi közös dolog van bennünk. Hamar összebarátkoztunk. Szerintem az kiderül egy filmből, ha két ember jól érzi magát egymás társaságában, és jól tudnak együtt dolgozni. Remélem, hogy a nézők ugyanúgy fogják élvezni a filmet, miközben nézik, mint mi, miközben csináltuk.