2010. november 2., Kiscelli Múzeum

A színésznő és stábja továbbra is a Kiscelli Kastélyban tartózkodott, így én is a nyakamba kaptam Budapestet, és elmentem nézelődni. Néhányan említették, hogy állítólag sima múzeumbelépővel is be lehet jutni oda, így izgatottan vágtam neki a dolgonak. Az út nagyon meredeken és hosszan vezetett felfelé a kastélyhoz, úgyhogy alig kaptam levegőt, mire felértem.
Fél 4 felé érkeztem meg a múzeumhoz, ahol már nagy volt a sürgés-forgás. Egy idős úr észrevett, és megkérdezte, hogy mi járatban vagyok. Mondtam neki, hogy a múzeumba jöttem, ő pedig megmutatta, merre kell mennem. Kényelmesen elbattyogtam a katonának öltöztetett színészek és a díszlet mellett (ami ismét többnyire homokzsákokból állt), és bementem egy nagy fehér ajtón. Szemben volt valami pénztárhoz hasonló pult néhány férfival, így hát odamentem, és mondtam, hogy a múzeumba szeretnék jegyet váltani. A válasz természetesen az volt, hogy a múzeum már zárva van, menjek vissza máskor (a bejáratnál egy lány viszont még azt a tájékoztatást adta, hogy 4-ig van nyitva, így nem igazán értettem a dolgot).
Kifelé menet megint belefutottam az idős úrba, és mikor mondtam neki, hogy a múzeum már zárva van, csodálkozott, de hozzátette, hogy pénteken egyáltalán nem is lesz nyitva a hely. Mivel még hosszú út várt rám hazafelé, kicsit leültem pihenni és telefonálni egyet a lépcsőn. Pár perccel később ott termett mellettem egy 20-25 év körüli srác láthatósági mellényben, és flegmán közölte, hogy itt nem ülhetek le, és különben is, miért van nálam mobil, biztosan fotózni akarok. Azt mondta, hogy arrébb, egy oszlopnál várakozhatok, így odamentem. Volt ott pár másik rajongó, mint utóbb kiderült, ők már a Rózsák terén kaptak aláírást a színésznőtől. Velük vártam ott kb. 40 percet, aztán megint odajött hozzánk az előbb említett srác, és már valamivel normálisabb hangnemben ajánlotta, hogy menjünk körbe, és a múzeum másik oldalánál nézelődjünk, ott talán láthatunk valamit. De ismét leszögezte, hogy se aláírásban, se fotóban ne reménykedjünk. Körbementünk, de igazából semmit nem láttunk ott sem, csak a testőrét, Deant egy pillanatra. Ezenkívül még pár katonai kocsi kanyarodott ki a helyszínről, de ennyi volt az összes izgalom.
5 óra előtt valamivel beleuntam a várakozásba, és hazaindultam... A biztonsági őr egyébként azt mondta, hogy már csak ma forgattak ott, az egyik rajongó lány pedig azt, hogy elvileg még holnap is ott lesznek.

A kastélyhoz nagyon hosszú út vezetett felfelé
|
|