Egy utazás megváltoztathatja az élet irányát

„Körülbelül tíz évvel ezelőtt, egy forgatás miatt jártam először Kambodzsában (a Tomb Raider első része - a fordító megjegyzése). A miénk volt az első ott felvett film a háború óta, így nem egészen tudtuk, mi fog történni, vagy hogy hogyan viszonyulnak majd hozzánk a helyiek. Ekkor találkoztam először taposóaknákkal. Emlékszem, az egyik felvétel alatt egy vízesés tetején kellett állnom, és azt mondták, hogy maradjak ezen az oldalon, mert a vízesés túloldala még nincs aknamentesítve. Én pedig mint bármely amerikai, arra gondoltam, mi az, hogy nincs aknamentesítve? Az a legőrületesebb dolog, hogy át sem futott az agyunkon, hogy itt sétál a környéken ez a rengeteg gyerek és felnőtt, miközben a föld alatt ott vannak a taposóaknák. És ez az egész a mindennapi életük része.”

A nemzetközi közösség segítségével a Kambodzsában található taposóaknák száma drasztikusan csökkent 2000 óta.

Egy utazás segíthet ráébredni, melyek az igazán fontos értékek

„Sokszor, amikor olyan szegény országokba látogatsz, mint amilyen Kambodzsa is, észreveszed, hogy az itteni családok ténylegesen együtt töltik az idejüket. Együtt dolgoznak, ragaszkodnak ahhoz a kevéshez is, amijük van, és ez összeköti őket. Megbecsülik az életüket. Az egyik legnagyobb élmény számukra felülni egy elefántra és megnézni a naplementét. Olykor az élet egyszerű örömei és a csekély vagyon is képes összetartani a családot, és úgy gondolom, ezt mi is meg tudjuk tanulni tőlük. Én biztosan megtanultam; megbecsülni valami rendkívül egyszerűt.”

Egy utazás nagyszerű kaland lehet

„Mindig nagyon izgatott vagyok, ha olyan helyre utazom, ahol még sohasem jártam azelőtt. Otthon azon szoktunk viccelődni, hogy akármikor, amikor feszült vagyok vagy úgy érzem, hogy képtelen vagyok összpontosítani, előkapom a térképeimet. Számtalan földgömböt és térképet kaptam már karácsonyra és születésnapokra. De az álmom mindig is az lesz, hogy egyszer átkeljek a Szaharán.”

Egy utazás segíthet megtalálni önmagadat

„Kambodzsa a világ leggyönyörűbb országainak egyike. Teljesen beleszerettem a helybe és az ottani emberekbe, néhány évvel később pedig visszatértem ide az ENSZ-szel. Téglákkal és fatuskókkal játszottunk a földön a gyerekekkel, és ráébredtem, hogy az én családom itt van. Gondolkodtam az örökbefogadáson, de nem komolyan. Értelmetlennek tűnt az egész, valahogy nem állt össze. Semmit sem tudtam, de láttam ezt a kisfiút és azt hittem… Nem tudom. Nem hiszek a sorsban, a végzetben vagy az ezekhez hasonló dolgokban, de valamit hirtelen jobbnak éreztem. Aztán harmadszorra is visszatértem, és találkoztam a fiammal (2002 márciusában innen adoptálta első gyermekét, Maddoxot - a fordító megjegyzése).”

Egy utazás kétségbe vonhatja a feltevéseidet

„Próbálok annyi tapasztalatot szerezni, amennyit csak tudok, és bizonyos értelemben igyekszem alkalmazkodni is. Csak így vegyülhetünk el igazán, és tehetünk szert valódi élményekre. Ha próbálsz nem ragaszkodni azokhoz a dolgokhoz, amelyek a kényelmet jelentik számodra otthon és az új országban egyaránt. A legklasszabb dolog itt Kambodzsában, hogy a srácaim imádnak tücsköt enni (az itteniek pirítva eszik a tücsköt és a szöcskét, nemcsak az íze, hanem a magas fehérjetartalma miatt is - a fordító megjegyzése). Ez a kedvencük. Úgy falják őket… Először azért adtam nekik, mert nem akartam elzárni őket olyasvalamitől, ami a kultúrájuk része, így vettem néhányat és azt mondtam: vegyetek egy tücsköt. Anya is megkóstolja. Ők meg úgy ették őket, mint a chipset, abba sem hagyták volna. Kis dobozokban haza is hoztak magukkal néhányat, de egy idő után el kellett őket tiltanom az evésüktől, mert attól tartottam, hogy elrontják a gyomrukat. Úgyhogy amint leszállt a gépünk, az egyik barátunk hozott nekünk két doboznyi tücsköt, mi pedig mindannyian beültünk a kocsiba, hogy befaljuk őket. Meglepően finom, olyan, mint a krumpli chips. A bogárevés is megvolt. Az itteniek csótánynak hívják, de szerintem inkább olyan, mint egy bogár. Még ki kell próbálnom a pálcikára tűzött tarantulát vagy a póklevest. Furcsának tűnhet ilyen dolgokat enni, én pedig nem tudtam, hogy hogyan fogom megenni szőröstül, de úgy gondolom, mindent ki kell próbálni (a tarantulát a potrohán található szőr eltávolítása nélkül fogyasztják - a fordító megjegyzése).”

Egy utazás ihletet adhat

„Mindez igazán jó lecke volt számomra arra nézve, hogy mennyi mindent nem sajátítottam el az iskolapadban. Kitértek ugyan a vietnámi háborúra és valamennyire Kambodzsa történelmére is, de az iskolában, ahová jártam, abba már nem mentek bele mélyebben, mi történt valójában, hogy mennyit szenvedtek ezek az emberek és hogy mennyire rettenetes volt ez az egész. Keresztülmentek mindezen, a végletekig szegénységben élnek és mégis a legkedvesebb természetű emberek, akikkel valaha is találkoztál az életed során. El sem tudod képzelni, hogyan képesek megbékélni ezzel, és hogyan tudnak ennyire kedvesek és nyitottak lenni annak ellenére, amit átéltek. És arra gondolsz, hogy is van ez? El tudod képzelni, mi magunk milyen dolgokra panaszkodunk? Van egy nagyon sötét és borongós oldala ennek az országnak, ugyanakkor tele van sok-sok szépséggel és rendkívüli mennyiségű jóval. Nagyszerű emberek nagyszerű munkát végeznek és segítik egymást. Rendkívül fontos arra összpontosítanunk, amijük van, amit elértek és amin keresztülmentek, tekintettel a múltukra.”

________________________________________________________________________________________
A Louis Vuitton hivatalos oldalán 2011 júliusában megjelent interjú alapján angolról magyarra fordította: Judit
A fordítás az oldal tulajdonát képezi, ezért részben vagy egészben történő másolása szigorúan tilos!