A Földközi-tenger habjai csillognak a napfényben, a pálmafák szelíden ringatóznak a nyári szellőben: ilyen meseszerű a kilátás az Angyal-öbölre. Angelina Jolie az ágyából gyönyörködik a panorámában a nizzai Lenval kórház nőgyógyászatán. Itt várja az ikrei születését – és vele együtt az egész világ lázban ég.

A francia „Nizza Matin” értesülései szerint a színésznő múlt szombaton érkezett Nizzába, helikopterrel landolt a klinika tetején, a California sugárúton. Kíséretével együtt négy szobát foglaltatott le a szülészeti osztályon. Azóta nincs még egy olyan épület egész Franciaországban, amely ennyire a figyelem középpontjában állna. Szerdán, a várakozó riporterek nagy örömére egy sajtótájékoztató keretében megszólalt a nőgyógyász, Michel Sussman is. „Ez csak egy látogatás kivizsgálás céljából”, hárította el a faggatózó újságírókat. Mint elmondta, a szülés az „elkövetkezendő hetekben” várható. A terhesség ezen stádiumában teljesen normális, ha egy nő, aki az első gyermekét császármetszéssel hozta a világra, idő előtt kórházba vonul. Jolie kisasszony pedig nyugalmat szeretne.

Ugyanakkor szükséges is volt a kórházi kivizsgálás, a színésznő ugyanis az igen gyakori terhességi cukorbetegségben szenved. A másik dolog, hogy a gyerekek, Shiloh, Zahara, Pax és Maddox az elmúlt hetekben teljes figyelmet igényeltek, ami egy várandós nő számára már igen nagy teher. Mindeközben a feladatot Brad Pitt százszázalékosan átvállalta: megható, ahogyan a gyerekekről gondoskodik, mindezt a kórháztól 130 km-re lévő otthonukban, „Miraval”-ban, ahonnan felváltva viszi a gyerkőcöket a mamához látogatóba. A legkisebbeknek megérzéseik is vannak, különösen Zaharának. „Azt szeretné, ha két kislány születne, hogy ők együtt legyőzhessék Maddox-ot és Pax-ot”, magyarázza a család egyik barátja. A gyerekek természetesen majd kiveszik a részüket a bébik körüli teendőkből, mint például a pelenkázás vagy a fürdetés.

Angelina és Brad otthonukban körülbelül 100.000 Euróból rendezett be egy szobát fehér, világoskék és lila színekkel, kedves kis festményekkel – mindezt az ikrek számára. Két egyforma bölcső várja az új családtagokat, a híres francia gyereküzlet, a „Bonpoint” ágyneműivel és plüssállatkáival, melyeket a legidősebb testvérek válaszottak ki. Az egész egyszerűen tökéletesen hangzik, de vajon hogyan sikerült mindez Angelina Jolie-nak, aki mindig olyan elfoglalt? Tulajdonképpen hasonlít a saját édesanyjára? És hogy néz ki Brad jelenlegi családban betöltött szerepe? Minderről maga a színésznő mesél a Gala exkluzív interjújában.

Mostantól Franciaországot tekinti az otthonának?

Sok időt szeretnénk eltölteni itt. Gyönyörű hely, ezen kívül édesanyám is innen származik. Megpróbálok javítani a francia kiejtésemen és azt szeretném, ha a gyerekeim is beszélnék a nyelvet. Valamint errefelé minden sokkal stresszmentesebb, mint az Államokban. Ha Franciaországban élünk, több lehetőségünk van arra, hogy magánszféránk legyen és szabadabban érezzük magunkat.

Az ikrekkel a családjának még zűrzavarosabb lesz az élete…

[nevet] Az, hogy ikreket várok, már önmagában különleges. És ez azt jelenti, hogy szükségünk lesz egy dadára, aki a nap 24 órájában velünk van. Ez újdonság számunkra. Eddig, már amennyire lehetséges volt, megpróbáltunk mindent magunk intézni. Két csecsemővel azonban, akik állandó törődést igényelnek, ez jóval nehezebb lenne.

Mi jelenti a legnagyobb kihívást, ha az embernek ennyi gyereke van?

Az egyetlen, ami valóban komplikált, az utazás. A gyerekek különböző időpontokban szoktak aludni, ezen kívül teljesen máshogy viselik az időeltolódást is. Egyébként jól szervezettek vagyunk. Brad mindenben támogat engem és nagyon türelmes. Amikor látom, hogy hogyan játszik a gyerekekkel és mennyire elkötelezett feléjük, nem is lehetnék boldogabb. Anyaként az ember úgy érzi, beigazolódott, hogy a partnere ugyanolyan odaadással bánik a gyerekekkel, mint ő maga. Nem tudom elégszer elismételni: Brad nagyszerű apa.

Brad úgy gondolja, hogy Ön nem tudja eléggé kipihenni magát.

Igen, nagyon aggódik értem. Ha nem vagyok eléggé kipihent vagy ha azt látja, hogy felemelem Maddox-ot vagy Pax-ot – amit az orvosom megtiltott nekem –, mindig azt mondja: „Hagyd, hogy én csináljam!” Brad rendkívül gondoskodó, nagyon élvezem. Felemelő érzés, ha a partnered ennyire törődik veled. Mindig is független típus voltam, de klassznak tartom, hogy ő itt van nekem.

Gondolkodott már azon, hogyan változtak meg a nevelési elvei a gyerekei által?

Korábban valamivel nyugtalanabb voltam, de amikor láttam, hogy mennyire tetszik Bradnek a gyerekekkel való együttlét, tudtam, hogy menni fog nekünk. Ha az embernek ekkora családja van, mindennek szervezettnek kell lennie és minden gyerekre elegendő időt kell szánni, hogy ne érezze magát elhanyagolva. Ez olykor azt jelenti, hogy az embernek bizonyos időt egy bizonyos gyereknek kell szentelnie.

Ez hogy fest pontosan?

Megvan a magunk időbeosztása. Maddox-szal például mindig a lefekvés előtti fél órát töltjük együtt, mert mivel ő a legidősebb, ő maradhat fent a legtovább. Shiloh-val legtöbbször reggelente foglalkozom, mert ő az első, aki felébred. Közben Brad van a többiekkel. Ez alatt elég kevés időnk marad egymásra – végül mindketten annyira elfáradunk, hogy azonnal elalszunk.

Hogyan hangolja össze az egészet a munkájával?

Egyszerűen váltjuk egymást. Világossá vált számunkra, hogy többé nem tudunk egy időben dolgozni, úgyhogy jóval előre tervezünk. Szerencsések vagyunk, hogy semmi más dolgunk nincs, mint élvezni az együttlétet és örülni a hamarosan érkező ikreknek.

Mikor nézhetik meg a gyerekei az új filmjét, a Wantedot?

Ez még eltart egy darabig. De valamikor majd nagyon büszkék lesznek a mamájukra és azt fogják gondolni, hogy igazán klassz vagyok – elvégre az ember tud verekedni és géppuskát használni… Szinte már komikus, mert Maddox éppen a fegyveres korszakát éli és legszívesebben katonásat vagy titkosszolgálatosat játszik.

Hogyan illik össze, hogy Ön a béke nagykövete, de valójában erőszakos filmekben is szerepel?

A mai világunkat sajnos állandóan háború, erőszak és halál fenyegeti. A filmben ez ellen próbálok küzdeni és másokat védelmezni, jogos esetben erőszakot is alkalmazva. Mindeközben jól bánok a fegyverekkel is. Brad és én olykor elmegyünk lövészetre és teszteljük magunkat.

Felvilágosítja Maddoxot arról, milyen veszélyesek a fegyverek?

Számára ez az egész még csak a fantáziája része. De egyszer majd meg fogja érteni, mennyire erőszakos eszköz és milyen fontos, hogy egy igazságos, békés világban éljünk. Tudja, hogy az anyukája különböző országokba utazik, hogy segítsen ott, ahol tud. Ezért úgy gondolom, hogy magától fel fogja fedezni a társadalmi igazságszolgáltatás és a politikai megértés fontosságát.

Gyakran beszél Braddel a politikáról?

Igen, szívesen vitatkozunk politikai témákról. Mindig is csodáltam Brad-et a társadalmi elkötelezettségéért. Magas ideáljai vannak és teljes mértékben elkötelezte magát a környezetért, a zöld politikáért és New Orleans újjáépítéséért. Ugyanígy imponál neki az ENSZ Menekültügyi és Gyermekjogi Bizottságában végzett munkám. Nem mindig vagyunk összhangban az álláspontjainkat és a megoldásainkat illetően, de mindig élénk beszélgetéseket folytatunk róluk. Szeretem ezt! Mindketten szenvedélyes emberek vagyunk, akik úgy hiszik, hogy az embernek mindent meg kell tennie, amit csak lehet, hogy segítsen.

Hogyan változtatta meg Önt az ENSZ-nél betöltött munkája?

A humanitárius tevékenységem roppantul befolyásolta az életemet. Ez az egyik oka annak, hogy most családom van – másképpen valószínűleg nem lennének örökbefogadott gyermekeim a Föld különböző országaiból. Már tinédzserként is valami tüzes és lángoló dologért akartam élni, amiben hiszek és amiért harcolhatok. Nem csak magamra szeretnék gondolni. Néha, amikor semminek nincs értelme az életben, az ember sok területen tehetetlennek érzi magát. De megtanultam, hogy az ember sokakat befolyásolhat, ha a nyilvánosság figyelmét a többi ember szenvedésére irányítja. Ezáltal erősebb lettem.   

A magánéletében is nagy tragédia érte: 2007 elején meghalt az édesanyja. Hogyan viseli ezt a veszteséget?

Végtelenül hálás vagyok neki. Segített nekem, hogy jobb anya és jobb ember lehessek, általa rengeteget tanultam az életről és a halálról egyaránt. Áldott jó szíve volt és mindig a lehető legjobbat akarta nekem. Próbálok hasonlóképp tenni: A gyerekeimért szeretnék élni és az ő életüket széppé, boldoggá és biztonságossá tenni. Az édesanyám inspirál ebben.

Miben különbözik az édesanyjától és miben hasonlít rá?

Melegséget és szívélyességet árasztott, ami belőlem hiányzik. Képes vagyok kellően rideg és egyenes lenni, olykor akár nagyon kemény is. Emellett édesanyám sebezhetőségét is örököltem. Megtanultam ezt az oldalamat elrejteni, hogy védelmezzem magam. De jóleső érzés tudni, hogy a lelkét magamban hordozom.

________________________________________________________________________________________
A Gala magazin (www.gala.de) interjúja alapján németről magyarra fordította: Judit
A fordítás az oldal tulajdonát képezi, ezért részben vagy egészben történő másolása szigorúan tilos!