Welt Online: Legújabb filmjében, Az ügynökségben (The Good Shepherd) egy olyan asszonyt játszik, akit karrierfüggő férje rendkívül elhanyagol, de a nő ennek ellenére vele marad. A valóságban ez a figura bizonyára kevésbé hasonlít önre.

Angelina: Kétségtelenül így van. Éppen ezért nem volt könnyű számomra ez a szerep. Ha egy kapcsolat nem működik, akkor véget kell vetned neki. Mindkét fél számára egészségtelen ilyen helyzetben együtt maradni. Pontosan emiatt váltam el az előző férjeimtől, és ezért van velük a mai napig jó kapcsolatom. De az ötvenes években, ahol a film játszódik, ez a szituáció teljesen más volt. Akkoriban bűnnek számított, ha egy asszony ellentmondott a férjének. Hála Istennek, azok az idők már elmúltak.

Welt Online: Az Ügynökség a CIA történetét meséli el. Ősszel pedig befejeződött a Hatalmas szív (A Mighty Heart) forgatása, az újságíró Daniel Pearl történetéről, akit iszlám szélsőségesek gyilkoltak meg. Előnyben részesíti a politikai filmeket?

Angelina: Nem csak politikai filmeket szeretek forgatni, az emberek szórakoztatása továbbra is fontos. Amikor jószolgálati nagykövetként úton vagyok, az emberek elsősorban a Tomb Raider főszerepéről ismernek fel. De jelen pillanatban legszívesebben a gyerekeimmel töltöm az időt, és ha a munkámat is utazással töltöm, akkor számomra a filmnek is értékesnek kell lennie.

Welt Online: Honnan tudta, hogy egy olyan film, mint Az Ügynökség értékes volt?

Angelina: Már régóta nem vettem ilyen intelligens forgatókönyvet a kezembe. Többször el kellett olvasnom, hogy valóban megértsem. Ezen kívül a film a kormányunkat és a külpolitikánkat vonja kétségbe, és ez nagyon fontos. Az utóbbi öt évben az egész világot bejártam. A reakciók, amiket a nemzetiségem váltott ki, drasztikusan megváltoztak.

Welt Online: Érzett amerikaellenességet?

Angelina: Ezt egy kicsit nehéz kifejezni. De az emberek meglepődnek, hogy az ő földjükre utazom azért, hogy valami pozitívat tegyek. Gyanúsnak találják. Azon tűnődnek, hogy az amerikaiak miért választottak újabb olyan elnököt, akinek a politikája annyi negatív hatást gyakorol a népre.

Welt Online: Az ENSZ Menekültügyi Főbizottságának megbízásából volt úton. Észlelt pozitív változásokat is?

Angelina: Őszintén szólva, eléggé csalódott vagyok, mert az olyan országokban, mint például Csecsenföld vagy Kongó, évek óta nem javult ténylegesen a menekültek helyzete. Ha a menekülteket visszaküldik a hazájukba, mint például Afganisztánban, akkor ez nem azt mutatja, hogy stabil a helyzet arrafelé. Buszokba dugjuk az embereket, akik jogosan kérdezik: „Van ott víz? Biztonságban leszünk?”, a valóságban azonban nincs elég pénz az ellátásukra. A nemzetközi közösség egyszerűen azt akarja, hogy hazamenjenek, és aztán kölcsönösen vállon veregetik egymást. Ez valóban megbetegít engem!

Welt Online: Mi mindent tesz következetesen?

Angelina: Először is a helyi tervekre összpontosítok. Kambodzsában egy 5000 lakosú falut gondozok, ahol egy védett területen mintagazdaságot és példás egészségügyi ellátást valósítunk meg. Itt már néhány dologban sikerült is előrébb jutnunk. Ezen kívül intenzíven foglalkozom jogi témákkal is. A segélyszervezetek nem tesznek semmit, ha egy országban nincs jogi biztonság. Számomra ez egy újabb súlyponttá vált. Intenzíven nyomon követem az igazságszolgáltatás fejlesztéseit is – például az AIDS miatt elárvult gyerekekkel kapcsolatban – vagy a Nemzetközi Törvényszék tanácsadásait a Darfur-kérdésben.

Welt Online: Megkísérelte a nyilvánosság figyelmét is a menekült-problémára irányítani. Sikerült elérnie vele valamit?

Angelina: Egy bizonyos mértékig igen, egyszerűen csak azért, mert már olyan sok vitán és beszélgetésen vettem részt, többek közt az ENSZ Kongresszusán is. De a közérzékelésen is sok múlik. Rengeteg nyugati kormány és média rossz fényben tünteti fel a menekülteket. Nem a pozitív befolyást mutatják, amivel a saját országukban rendelkeznek. Részemről képtelen vagyok a nemzeti határokat így elfogadni. Ha büszke is vagyok az országomra, nem mondom azt a menekülteknek vagy a migránsoknak, hogy: „Nem jöhetsz be.” Mindenki hozzá tud járulni valami csodálatossal ennek az országnak a fejlődéséhez.

Welt Online: A hétköznapjaiban másik problémával szembesül: az egész világon paparazzik vadásznak önre és Brad Pitt-re.

Angelina: Természetesen elég frusztráló, dehát mit kellene tennem? Egyszer sem olvasom el a rólam szóló cikkeket és sok országban, ahol járok, egyáltalán nincsenek is ilyen magazinok.

Welt Online: De hogyan kerülik el ezt?

Angelina: Megpróbálunk erre az ostobaságra nem odafigyelni és nem komolyan venni.
Jelen pillanatban mi vagyunk a középpontban, de egy év múlva már más valakit csípnek majd el. Éppen ezért próbáljuk az életünket teljesen normálisan élni. A paparazzik sincsenek állandóan a nyomunkban. Tavaly például elutaztunk néhány napra Brad szüleihez Missouri-ba, és senki sem zavart minket.

Welt Online: Ön aktivista, színésznő és háromszoros édesanyja egy személyben. Nem sokall be olykor ennyi mindentől?

Angelina: Ez úgy hangzik, mintha mindez teher lenne számomra, pedig nem így van. Szeretem, amit az életemben teszek. Természetesen mindeközben az időmet is jól kell beosztanom. Az utóbbi két évben nem túl sokszor álltam a kamera elé – mindösszesen két hónapot. Anyaként pedig nem engedhetem szabadjára a gyeplőt. Jól emlékszem, amikor még saját gyerek nélkül játszottam el a szerepeimet. Olyan érzelgős voltam. De a valóság egy kicsit másképpen fest, valahogy így: „Rajta, most, mozogjatok!”

Welt Online: Ez úgy hangzik, mintha egy kiképzőtiszt mondta volna.

Angelina: Ha kell, tudok szigorú is lenni. Ugyanakkor barátságban is vagyok a gyerekeimmel. Általában nem kell keménynek lennem, hogy megértsenek valamit.

Welt Online: Mennyire változott meg a gyerekei által?

Angelina: A legidősebb fiamat, Maddox-ot, aki most lett ötéves, szűk négy évvel ezelőtt fogadtam örökbe. Ő gyökeres változásokat hozott az életembe. Megtanított például arra, hogy mit jelent a türelem. Korábban el sem tudtam volna képzelni, milyen egy gyerekkel négy órán keresztül festeni. Általa sok örömben volt már részem. Ha forgattam, minden szünetben rohantam a lakókocsimba, mert ez a „kis ember” engem várt. És a másik két gyermekem, Zahara és Shiloh is csak tovább erősítette bennem a gyengédség, a szeretet és a jóság érzetét. Ők az én „rokonlelkeim”. Nekik köszönhetően arra koncentrálok, ami valóban fontos.

Welt Online: Tehát jobb ember lett?

Angelina: Igen. Nem bántam meg semmit, amit azelőtt tettem, mielőtt saját gyerekeim lettek volna. Szükséges lépések voltak az életem során. Hogy hogyan győztem le ezeket terápia nélkül, azt nem tudom pontosan. Egyszerűen megnyíltam, mert többet akartam tudni a világról és a többi emberről. És a változásokon keresztül megszűnt a káosz a fejemben. Tudom, hogy hol a helyem a világban és mit tudok adni másoknak. Ez mély, belső békét jelent számomra.

Welt Online: De a nyilvánosság számára ön továbbra is nagy szexszimbólum maradt. Nem zavarja?

Angelina: Szép dolog, inkább bóknak tekintem. Édesanya vagyok, ugyanakkor egy érzéki jellem. Ez számomra nagyon fontos. Talán jobb ember lettem, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok többé szexszimbólum. Épp ellenkezőleg!



________________________________________________________________________________________
A WELT ONLINE (www.welt.de) interjúja alapján németről magyarra fordította: Judit
A fordítás az oldal tulajdonát képezi, ezért részben vagy egészben történő másolása szigorúan tilos!