Két évvel ezelőtt írtam arról, hogy a megelőző dupla masztektómia mellett döntöttem. Egy egyszerű vérvizsgálat derítette ki, hogy a BRCA1 gén mutációját hordozom. Ez esetemben körülbelül 87 százalékra növelte a mellrák és 50 százalékra a petefészekrák kialakulásának kockázatát. Az édesanyámat, a nagymamámat és a nagynénémet is a rák miatt veszítettem el.

Szerettem volna tudatni a többi, veszélyeztetett helyzetben lévő nővel, hogy vannak lehetőségeik. Megígértem, hogy minden információt nyomon követek, amely hasznos lehet, beleértve a következő saját, megelőző műtétemet, a petefészkeim és a petevezetékeim eltávolítását is.

Már egy ideje terveztem a beavatkozást. Ez a masztektómiához képest egy kevésbé bonyolult műtét, a hatása azonban sokkal komolyabb. Az érintett nő kényszerített menopauzán esik át. Így fizikailag és érzelmileg is fel kellett készítenem magamat, megvitatnom a lehetőségeket az orvosaimmal, alternatív gyógyszerek után kutatni, és feltérképezni a hormonjaimat az ösztrogén- vagy progeszteronpótlás miatt. De úgy éreztem, hogy még mindig hónapok állnak a rendelkezésemre, hogy kitűzzem a dátumot.

Aztán két héttel ezelőtt kaptam egy hívást az orvosomtól a vérvizsgálat eredményeiről. „A CA-125 értékeid normálisak” – mondta. Megkönnyebbülten sóhajtottam. Ez a teszt méri a CA-125 fehérje szintjét a vérben, és a petefészekrák kialakulásának monitorozására szolgál. Minden évben elvégeztetem magamon a családi kórelőzményem okán.

De ez még nem volt minden. Folytatta. „Számos gyulladásos marker mutat emelkedett értéket, és ezek együttesen a rák korai stádiumának jelei is lehetnek.”  Elhallgattam. „A CA-125-nek 50-75 százalék esélye van arra, hogy tévesen nem mutatja ki a petefészekrákot a korai szakaszban” – mondta. Azt akarta, hogy azonnal keressem fel a sebészt, hogy ellenőrizze a petefészkeimet.

Azon mentem keresztül, amit más nők ezrei is átélhettek már. Azt mondtam magamnak, hogy nyugodtnak és erősnek kell maradnom, és nincs okom azt hinni, hogy nem érem meg, hogy felnőjenek a gyerekeim és megismerhessem az unokáimat.

Felhívtam a férjemet Franciaországban, aki néhány órán belül már repülőn ült. Az a gyönyörű az élet ezen pillanataiban, hogy rengeteg világosságot hoznak. Tudod, hogy miért élsz, és mi az, ami számít. Megosztó érzés, mégis békével tölt el.

Még aznap ellátogattam a sebészhez, aki az édesanyámat is kezelte. Akkor találkoztam vele utoljára, amikor édesanyám elhunyt. Mikor meglátott, könnybe lábadt a szeme, és azt mondta: „Pont úgy nézel ki, mint ő.” Összetörtem. De aztán egymásra mosolyogtunk, és egyetértettünk abban, hogy azért vagyunk itt, hogy megbirkózzunk bármilyen problémával, így hát „essünk túl rajta”.

Sem a vizsgálat, sem az ultrahang nem mutatott ki semmi aggasztót. Megnyugodtam, hogy ha rákról van szó, akkor valószínűleg a korai szakaszban van. Ha pedig esetleg máshol található meg a szervezetemben a betegség, arra is fény derül öt napon belül. Azt az öt napot szellemi homályban töltöttem, elmentem a gyerekeim focimeccsére, és mindeközben igyekeztem nyugodt maradni és összpontosítani.

Az eredmények megérkezésének a napja. A PET/CT lelet tisztának tűnt, és a tumorteszt is negatív volt. Teljes volt a boldogságom, bár a radioaktív izotópos vizsgálat miatt nem ölelhettem meg a gyerekeimet. Ugyan még mindig megvolt az esély a korai stádiumú rákra, de ez szinte jelentéktelen volt egy kifejlett tumor meglétéhez képest. Megkönnyebbülésemre még mindig megvolt a lehetőségem a petefészkeim és a petevezetékeim eltávolítására, és én a beavatkozás mellett döntöttem.

Nem kizárólag azért határoztam így, mert a BRCA1 génmutációját hordozom, és mert azt akartam, hogy más nők is halljanak erről. Egy pozitív BRCA teszt még nem jelent egyenes utat az orvosi beavatkozás felé. Sok orvossal, sebésszel és természetgyógyásszal beszéltem. Vannak más lehetőségek is. Vannak nők, akik fogamzásgátló-tablettát szednek, vagy az alternatív gyógyszereket kombinálják a gyakrabban elvégeztetett szűrővizsgálatokkal. Mindig több útja van egy egészségügyi probléma kezelésének. A legfontosabb dolog az, hogy megismerjük a lehetőségeket, és azt válasszuk közülük, ami számunkra a legmegfelelőbb.

Az én esetemben a keleti és a nyugati orvosok is egyetértettek abban, hogy a petevezetékek és a petefészkek sebészeti úton történő eltávolítása a legjobb megoldás, mert a BRCA gén mutációjának megléte mellett a családomban három nő is rákban hunyt el. Az orvosaim jelezték felém, hogy körülbelül egy évtizeddel ezelőtt kellett volna elvégeztetnem a megelőző műtétet, még a nőági rokonaim korai rákos megbetegedéseinek kezdetekor. Az édesanyám petefészekrákját 49 éves korában diagnosztizálták. Én most 39 vagyok.

Múlt héten átestem a procedúrán: egy laparoszkópos kétoldali petevezeték- és petefészek-eltávolításon. Volt egy jóindulatú daganat az egyik petefészkemen, de nem volt jele rákos elváltozásnak a szövetekben.

Van egy kis, áttetsző tapaszom, ami bioazonos ösztrogént tartalmaz, és egy progeszteron tartalmú fogamzásgátló eszközt (IUD) is elhelyeztek a méhemben. Ez segít majd fenntartani a szervezetem hormonális egyensúlyát, de ami még fontosabb, segít a méhrák megelőzésében. Úgy határoztam, megtartom a méhemet, mert azon a területen nem fordult elő rákos megbetegedés a családom kórtörténetében.

Nem lehetséges minden kockázat kiiktatása, a tény az, hogy még mindig hajlamos vagyok a rákra. Természetes gyógymódokat keresek az immunrendszerem erősítésére. Ugyanúgy nőnek érzem magam, és megalapozottnak tartom a döntésemet, amit magamért és a családomért hoztam meg. Most már tudom, hogy a gyermekeimnek sosem kell azt mondaniuk: „Anya petefészekrákban halt meg”.

A hormonpótlás ellenére, amit kapok, jelenleg a menopauza stádiumában vagyok. Nem lehet több gyermekem, és várhatóan más fizikai változásokon is átesek majd. De bármi is jön, nyugodtan nézek szembe vele, nem azért, mert erős vagyok, hanem mert ez az élet része. Nincs mitől félnünk.

Mélységesen együttérzek azokkal a nőkkel, akiknek ez a pillanat túl korán jött el az életükben, még azelőtt, hogy gyermeket vállalhattak volna. Az ő helyzetük sokkal nehezebb, mint az enyém. Utánajártam, és megtudtam, hogy lehetőségük van olyan beavatkozásra, melynek során csak a petevezetékeket távolítják el, de a petefészkeket megtartják, így meghagyva egy magzat kihordásának képességét, és lehetővé téve a menopauza elkerülését. Remélem, ezzel ők is tisztában vannak.

Nem könnyű meghozni ezeket a döntéseket. De a lehetőség adott ahhoz, hogy átvegyük az irányítást, és szembeszálljunk bármilyen egészségügyi problémával. Kérhetünk tanácsot, megismerhetjük a lehetőségeinket, és olyan döntést hozhatunk, ami megfelelő számunkra. A tudás hatalom.

Saját fordítás

Az eredeti cikk ezen a linken olvasható.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.